Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Hetvesné Barátosy Judit: Esztergom a népszámlálás tükrében (Céhes mesterek létszámának növekedése, adózások)
rök még további feldolgozást igényeltek. Esztergomban az volt a szokás, hogy Szent Mihály napkor meghatározták, hogy a következő évben melyik mesterrel dolgoztatnak, így próbáltak esélyegyenlőséget teremteni. Az adózók sorában találjuk Majer Jakabot, aki Majer Krisztián fia, szintén kőműves mester, de ő már Esztergomban született. Az édesapa többek között a szép műemlék Missió kápolnát építette, mely ma a belvárosi temető ravatalozója. A Bottyán János palota városházává alakításának tervezésében és a munkák felügyeletében részt vett Majer Jakab. A városon kívül is sokat dolgozott, kastélyt, templomokat, gazdasági épületeket és vendégfogadókat épített. De ha arról volt szó, elvállat kőműves munkát a város Majorjában, vagy 1801-ben „a Parochiális templom kitisztítása alkalmából két kőmíves legénynek 11 napra... 11 forintot fizetett\ 26 Az 1802-es adóösszeíráskor 68 éves volt, már nem vállalkozhatott nagyobb munkákra, mert mestersége utáni adójának összege csak 10 forintot tett ki. Szántója már nem volt, de szőlőt vett közben, a rétje megmaradt, mert tartott állatokat. 27 A némileg pontatlan összeírások alapján a városi lakosság képe azt mutatja, hogy a rendi elkülönülés tovább élt, az adófizetők többsége kézművesekből állt, a céhek uralma töretlennek tűnik. 28 Esztergomban társadalmi presztízst jelentett a polgárok körébe kerülni. Lefizették a taksát, ezután felesküdhettek polgárnak. Bizonyítékként a Megyei Levéltár őrzi az 1848-ig vezetett Polgárkönyvet. A város magisztrátusa abban volt érdekelt, hogy ezt a lehetőséget a helyben születetteknek, főleg a polgárok fiainak biztosítsa, illetve a kellő szakképzettséggel és vagyonnal rendelkező bevándorlóknak adja meg. Alábbi családkutatásom eredménye álljon itt példának. „Viola Imre 1810. Sz. Iván havának 18. napján Otsáról Pest vármegyéből való pápista Csizmadia mester megadván a díjjat, a 12 forintot." Öt többször megválasztották atyamesternek, céhmesternek, majd 1823-ban választott polgár, 1838-tól másodszószóló, amit olyan lényegesnek tartott, hogy a belvárosi temetőben álló márvány sírkövén ma is olvasható, hogy ez a választott tisztség a haláláig szólt. Felnőtt kort megért fiai mind elnyerték a polgárjogot. „1834-ben Viola Ferenc alügyész úr ide való születésű polgárfi; 1836-ban Viola Imre és Viola Istvány szinte csizmadia mester is ide való születésű Polgárfi megadván a 4 forintot, Csizmadia mesternek és Polgárnak felesküdtek." 1845-ben Mihály testvérük „kebelbéli születésű csizmadia mester polgárfi" a befizetett taksa után szintén polgár lett. 29 1802-1824 között 514 polgárral gyarapodott a város, ezek közül 266 volt helybéli, a többi az ország más részéből és külhonból telepedett be. 30 26 KEMÖL, Gazdasági protokollum, 1801. 58. 27 Prokopp Gyula: Esztergom a XVIII. században. In: Művészettörténeti értesítő 1981/1. 19. 28 Bácskai: Városok. 124. 29 KEMÖL, Polgárkönyv. 30 Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990. Esztergom, 1990. 8. 134
