Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Hetvesné Barátosy Judit: Esztergom a népszámlálás tükrében (Céhes mesterek létszámának növekedése, adózások)
Az 1828. évi országos összeírás során a városokban számba vett 126 ezer adózóból 80 ezernek a foglalkozását nem nevezték meg. Sajnos ez a megállapítás Esztergomra is érvényes. 14 A városlakók többsége szakképzetlen bérmunkás, napszámos, kapás vagy más alkalmi munkából élő volt. 15 1715-ben Esztergomban 50 zsellért írtak össze, de akkor az adózók létszáma csak 304 fő volt. 1817/18-ban összeírásra került: „Esztergom szabad királyi város gazdái, zsellérei mindenféle vagyonai." 16 Az összeírt 1394 adózó közül 221-et jelöltek meg zsellérként. 17 Volt, akinél a mesterség feltüntetése mellett, ők lehettek azok, akik nem teljes éven át űzték az ipart. „A kézműipari termelés korlátozottsága magyarázza, hogy a kézművesek idejük csak egy részét fordították iparűzésre, mert pénzüket földbe fektették, és gazdálkodásuk elvonta őket mesterségük gyakorlásától" Az 1828-as összeírás szerint országos átlagban a kézművesek 12 százaléka dolgozott egész éven át. 18 Az előállított termékek eladhatósága nagyban függött az úgynevezett piackörzettől, vagyis a város környékének vásárló erejétől. A kereskedelmi központok a jó szárazföldi és a vízi utak mentén alakultak ki, de szükség volt rá, hogy a bel- és külkereskedelemben is fontos csomópontok legyenek. Esztergom csak körzeti méretű kereskedelmet bonyolított le, másodrendű kereskedelmi központnak számított a szakirodalom szerint. Esztergomban 1828-ban 51 kereskedőt írtak össze ezek közül 45 cenzus alatt (5 ft) és 6 fizetett cenzus fölött. A kereskedelem mellett az iparosok által foglalkoztatott segédek száma és a ritkább szakmák megjelenése számít jelzésértékűnek. Esztergomban 62 féle mesterséget űztek, a hozzá tartozó körzetben csak 22-t. 19 Két nagy összegű adót fizető esztergomi polgár közül az egyik csak a mesterségével foglakozik, a másik vállalkozó szellemű ember volt. Gogola Péter tímár a Főtéren (Széchenyi tér 4.) lakott. ADÓÖSSZEÍRÁS: 1778/79. évben 1801/02. évben 256 négyszögöles ház Ua. 14 Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp., 2002. 152. (Továbbiakban Bácskai: Városok) 15 Bácskai: Városok. 154. 16 Az 1848-ban, a jobbágyság eltörlésekor 53,33 % volt a házas zsellér, aki saját házában lakott, és ahhoz rendszerint egy kis földtulajdon is tartozott (inquilinus), a ház V* -nél kisebb töredék telekkel rendelkezett. Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. Bán Péter, Eger. 1980. 83. 17 KEMÖL, 1817/18 összeírás. 18 Bácskai Vera: Városok és a városi társadalom Magyarországon a XIX. században. Bp. 1988. 82. (továbbiakban Bácskai: Társadalom). 19 Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984. 84.
