Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6. (Esztergom, 2000)

Hermann Róbert: Esztergom és Komárom megye 1848-49-ben

kormánybiztosa elhagyták Komáromot, így az erőd kormánybiztos nélkül maradt. Kossuth a város kormánybiztosává Amtmann Jenő polgármestert, a megyéévé Puky Miklóst, Heves megye képviselőjét és volt kormánybiztosát nevezte ki. Amtmann nem fogadta el a megbízatást, így Puky egyedül működött.

A bezártság pszichózisa egyetlen várőrségnek sem tesz jót, s ez Komáromban sem volt másként. A várőrség törzstisztikarának jelentős része politikai és hatásköri vitákkal múlatta idejét, s Puky ehhez remek partnernek bizonyult, így aztán április végéig, a vár felszabadításáig szinte minden magasabb beosztású tiszttel összeveszett, s mindegyiküket fel is jelentette. Ugyanakkor a polgári lakosság mindenben számíthatott rá, s emiatt a komáromi civilek körében nagy népszerűségnek örvendett.

Az erődöt tehát 1849 januáijában körülvették a cs. kir. csapatok, de március közepéig csupán annak megfigyelésére szorítkoztak. Márciustól már bombázták az erődöt és a várost. A polgári lakosság rengeteget szenvedett, de azért március 15-ét - a Tiszától nyugatra egyedül itt! - megünnepelték. „Lőni lőhetsz, német, de be nem jöhetsz!" - kiabálták az ünneplők az erődöt és a várost ágyúzó ostromlóknak. A várőrség kitöréseinek köszönhetően Komárom megye csallóközi, és Esztergom megye párkányi járása jó ideig mentes maradt a cs. kir. megszállástól (így kerülhetett sor például a fentebb már említett pótválasztásokra 1849 márciusában.)

Esztergom megye sorsa sokkal szerencsétlenebbül alakult. A főváros megszállása után Windisch-Grátz fő célja egyelőre az utánpótlási vonalak, a már megszállt területek biztosítása, illetve Görgei üldözése és a Tisza-vonalra visz- szavonuló magyar csapatok követése volt. Ily módon érthető, hogy Esztergom megyét január közepéig nem szállták meg a cs. kir. csapatok. Schiffmann ezredes január 15-én vonult be Esztergomba, s kihirdette az ostromállapotot. Rendelkezett a fekete-sárga zászlók kitűzéséről, a fegyverek beszedéséről, s követelte, hogy a megye és a város adjon hódolati nyilatkozatot I. Ferenc József császárnak. Az Andrássy Mihály alispán által összehívott gyűlésen (amely nem volt szabályos bizottmányi ülésnek tekinthető) Nagy József érseki főügyész V. Ferdinánd királyi jogait emlegette, Reviczky Pál tiszti főügyész pedig a magyar alkotmánnyal kapcsolatos biztosítását sürgette, Andrássy azonban mindkettőjüket leintette.

Az összehívottak ezután aláírták a hódolati nyilatkozatot.

A cs. kir. megszállás azonban nem tartott sokáig. Január 22-én Szolnoknál, 15-én Ceglédnél érte vereség Otünger cs. kir. vezérőrnagy lovasdandárát, s

16