Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6. (Esztergom, 2000)

Dokumentumok

nát” is megküldi a megyének: „közlendőnek véltem azon értekezést, melyet a m[agyar] kirfályi] helytartó tanács felhívására a magyar egyetemi orvosikor választmánya kidolgozott - és a mellyben a sáskák természettani megismertetése mellett, azoknak kifejlődési korukhoz képest czélszerú javaslatok tétetnek azon szerek és módok iránt, mellyek által kevesbítésük és kiirtásuk foganattal eszközöltethetik.

Még akkor is, ha a veszély be nem következnék, igen kívánatos, hogy Önök megelőzőleg megismertessék a néppel azon védszereket, mellynek az e részben fenyegető veszély elhárítására annak idejében sikerrel és hatályosan alkalmazhatók. Ez az illyentén értekezéseknek terjesztése által érethetik el." A megyei bizottmány augusztus 5-én a 350/1848. szám alatt ezt a végzést hozza: „Ezen rendelet a hozzá csatolt értekezéssel együtt az illető helységekbeni pontos közhírré tétel végett a fő és alszolga bíráknak, valamint használatuk a főorvosoknak s a mesterképző intézetnek kiadandó." Az értekezésnek azt a részét, amely tudománytörténeti szempontból is figyelemre méltó megfigyeléseket tartalmaz, alant közöljük.

Vándorló sáskák természetéről és azoknak különbféle változó és vetkőző időszakaszokban miként lehető kipusztitásokról.

A vándorló sáskák /Grillus migratorius lin./ Ásiábul és Afrikábul, főképen Libiábul, Afrikának belső részeiből jönnek hozzánk, Európában. A napkeleti Tatár országi és arábiai pusztában esztendőnkint rettentő nagy sokasággal szaporodnak; honnan az éhségtől kényszeríttetve vagy a szélvészektől elragadtatva más tartományokba is elvándorolnak. Azok, mellyek Ásiában teremnek Európának éjszaki részeiben, a melyek pedig Africában teremnek déli részeibe telepednek meg. Két és három hüvelyknyi hosszúságúak, egy általában nagyon társaság kedvelők, mellyből magyarázható az, hogy az éhség és nagy szaporodás miatt szörnyű nagy sereggel indulván, a napot egészlen meghomályosít- ják, s honjokban sokszor 12 mérföldni helyet is eltakarnak; nálunk pedig 3- és

4. hüvelyknyi magosságra is feküsznek egymáson, mindazon által nem csak az éhség, hanem a meleg és hideg eránt való nagy érzékenység által is indíttatnak vándorlásaikra. A melegben jó kedvűek és könnyen repülnek; és a hidegben megmerevednek; éjjel nem szednek a kopasz földön maradni, s ezért tömött gabonákba és füvekbe elbúvnak, a hol a széltől mentek lévén a fűszálakon tartózkodnak. Európában többnyire Júniusban, Júliusban és még későbbre is jelennek meg; délfelé vagy estve telepednek, és reggel, minekutána a harmatot fölszáraztotta, és a levegőt megmelegítette, fölrepülnek.

134