Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig
4. A Füleken székelő három vármegye meghódolása és Szécsény felszabadítása A lengyel-litván-kozák seregek megjelenésével a három gácsi székhelyű nemesi vármegye politikai magatartása is megváltozott. November 9-én a hatvan évig (1621-1681) tisztségét viselő nógrádi főispán gr. Forgách Ádám özvegye, gr. Rechberg Mária Katalin és a három vármegye vezetői, Tassy Mihály hevesi alispán, Csemnitzky Gáspár Pest-Pilis-Solt vármegye esküdtje, és Bezzegh István nógrádi alispán, valamint a füleki katonaság nevében Sövényházy István kapitány és több tiszt írásos utasításával küldöttséget menesztettek III. János és a kíséretében lévő német seregek generálisa, Johann Heinrich Dünewald altábornagy elé. A delegáció tagjai nemesek és a füleki és gácsi katonaság tisztjei voltak, mint a német Ukmair György gácsi pattantyús, Dobay János, Baratnaky Ferenc, Szaday András, Darvas János, Király Pál, Szaday András és Darabos János. Fennmaradt utasításuk szerint „mély tisztelettel és alázatossággal üdvözölvén a felséges és hatalmas nemes Lengyelország királyát" a vármegye nemessége és az egykori füleki végvári katonaság nevében ki kell nyilvánítani készségüket, hogy „az egész kereszténység török ellenségével szemben... vérük hullatásával és életük végveszedelmével is buzgólkodnak". Kérjék evégett a lengyel királyt továbbítsa pártfogólag felajánlásukat a bécsi Udvarhoz királyuk, I. Lipót hűségére való visszatérési készségük tárgyában. Kérjék királyuk kegyelmét és védlevelét a maguk és családjuk személyére, továbbá birtokjogaik és ingóságaik megőrzése végett. Panaszolják el, hogy a tágas füleki vár elpusztulása után mind a végvári lovas és gyalogos katonaság, mind a vármegyék nemessége kénytelen volt a közeli kis Gács és nagyon szűk várkastélyába, mint egyetlen biztonságos helyre húzódni. Emellett Gács a gróf Forgách család lakóhelye is, ahol saját szervitor nemes katonáival és hajdúival élt korábban. Az agg grófnő azért azt kérte a lengyel és német hadvezérektől „hogy ezt a várat ne töltsék meg őrséggel, hanem elégedjenek meg néhány testőr behelyezésével, a vár felett pedig továbbra is teljes joggal rendelkezhessék a Forgách család, mint földesúr". A 6.) pont a követek feladatává tette, hogy „kérelmezzék Szécsény visszaszerzését a törököktől és a lehetőséget a fülekiek számára, hogy odaköltözzenek, akiknek közülük arra engedélyük lesz. " 7 Egyértelmű tehát, hogy özvegy Forgáchné és a három vármegye nemessége azért kérte Szécsény visszafoglalását a töröktől, mert remélte, hogy ott elhelyezhetik majd a nagy számú és erőszakoskodásairól hírhedt füleki katonákat. Maguk, a volt füleki végvári vitézek is késznek mutatkoztak ismét hűséget esküdni I. Lipótnak. Tisztjeik közül egyedül Gyürky Pál, a Thököly által kinevezett parancsnok tiltakozott az átpártolás ellen, ám őt a teljes katonaság lefogta, helyettese, Bertók János hajdú hadnagy is átállt. A Theatrum Europae rávilágít Szécsény megostromlásának stratégiai okaira is. Sobieski ugyanis észrevette, hogy a törökök által birtokolt erős vár nagy akadályt képezhetne a császár és a keletre vonuló lengyelek között való levelezésben és ezért meg kell ostromolni. A korabeli hadművészet ugyanis elsődleges fontosságúnak tekintette, hogy előbb szétszakítsa az ellenséges várak védővonalát, elszigetelje, kiéheztesse és lélektanilag is meggyengítse az elfoglalandó ellenséges várakat. Szécsény és a megmaradt kisebb nógrádi várak, mint Gács, Kékkő és a török Hollókő vagy Buják együttesen elsegíthették a legerő7 PÁLMÁNY BÉLA: Végvárak Nógrád... 14-15. p.
