Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Várnai Dorota: Sobieski alakja a kortársai szemében
Várnai Dorota: Sobieski alakja a kortársai szemében A magyar-lengyel kapcsolatok több századra visszatekintő történetében Jan Sobieski és a magyarok viszonya sajátos helyet foglal el. Előadásomban arra törekszem, hogy bemutassam „Lengyel János király" - ahogyan a korabeli forrásokban olvassuk - és a magyarok kapcsolatát. Erre vonatkozó korabeli irodalmi anyag szegényesnek mondható, ezért elsősorban különféle politikai jellegű forrásokra támaszkodom, úgy mint levelezés, követi jelentések és instrukciók, útleírások, naplók. Ezekből a forrásokból, melyek magyar vagy latin nyelven íródtak megtudhatjuk, hogyan alakultak a magyar-lengyel viszonyok Sobieski uralkodása alatt a lengyel király bécsi sikeréig, és hogyan tekintettek rá magyar kortársai. A XVII. század hetvenes éveiben az erdélyiek és a magyar bujdosók kapcsolatba léptek az akkor új lengyel királlyal, Sobieskivel, támogatását kérve a Habsburg-ellenes harcokban. A lengyel segítség gondolata nem volt új a magyar politikai gondolkodásban. Már Báthory István gondolt a nemzetközi összefogásra a törökök ellen, melyben Lengyelország is részt vett volna. Az 1660-as években Zrínyi Miklós is fölvetette ezt a gondolatot, amiről Az török áfium ellen való orvosságában írt. A Wesselényi-féle összeesküvés idejéből is maradt egy érdekes kézirat, Elmélkedés, melyben szintén a lengyelekkel való szövetségről esik szó. Sobieskinek a hetvenes években folytatott franciabarát politikája végül is lehetővé tette ezt. így lengyel közvetítéssel jött létre 1675-ben a jaworowi, majd két évvel később a varsói szerződés, melyek szerint a franciák és a lengyelek pénzbeli és katonai segítséget ígértek a magyar bujdosóknak. Sobieski beleegyezésével Hieronim Lubomirski vezetése alatt négyezer főnyi lengyel segédhad indult Magyarországra. A hetvenes évek végén azonban Sobieski figyelme lassanként Bécs felé fordult, ami megakadályozta a további - legalábbis nyílt - segítségnyújtást. Erről a fordulatról ír Absolon, 1678. április 28-i levelében. Arról számol be, hogy Lengyelországban majdnem mindenki Erdély ellen van, és elmerült az „ausztriai fractióban": az egész „szenátori" rend és kiváltképpen a klérus. Azt írja tovább, hogy „nincs a magyar népnek csak hét jóakarója Lengyelországban" és Bethune márki adományokkal és ígéretekkel próbálja visszaszerezni a francia párttal ellenkezőket. Absolon nagyon csodálja, hogy ilyen körülmények között még mindig jut valamilyen segítség Magyarországra. Szerinte „ a mi immár a lengyel király indulatját illeti, az soha meg nem változhatik", tehát maga a király nem fog felhagyni a francia politikával. Absolon úgy látja Lengyelország helyzetét, hogy a rendek nyíltan lépnek föl a király ellen, nem támogatják a politikáját. Szerinte Sobieski úgy függ a rendektől, mint Erdély a Portától. Lengyelországban a szabadság nevében mindenki felléphet a király ellen. Az a meggyőződése, hogy ha a „főtisztek "támogatnák Sobieskit, a király mindent meg tudna tenni a magyarok ügyében. Azt is írja Absolon, hogy Sobieski többször hívta föl az erdélyi követek figyelmét arra, hogy vigyázzanak a franciákkal, mert sokat ígérnek, de ígéreteiket nem teljesítik. Nagyon érdekes ez a követi jelentés, mert kitűnnek belőle az „arany szabadságát" élő lengyel nemesi köztársaság jellemző vonásai egy magyar nemes szemével nézve és az ö
