Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Broucek, Peter: Lengyel katonai segítségnyújtás Magyarország részére a XVII. században

magyarországi vármegyék nemesi felkelésének segítségére siettek a gyorsan összetoborzott lengyel zsoldosok, hogy legyőzzék a törökök és tatárok által támogatott erdélyi sereget. Amikor 1645 nyarán a svéd csapatok Bécs előtt álltak és Rákóczi serege pedig Pozsony mellett állomásozott, Ibrahim szultán hirtelen elrendelte Rákóczi csapatainak gyors visszavonását. Ennek oka az volt, hogy Mehmed Köprülü pasa Velence elleni hadjárata során megkezdte a krétai Kandida ostromát és nem akart a szárazföldön újabb háborús színteret nyitni. Ez volt az utolsó Magyarországot és Ausztriát támogató lengyel segélyakció Sobieski hadjáratát megelőzően. A lengyel királyságnak meg kellett birkóznia a Bohdan Chmelnickij-féle kozákfelkeléssel és egyúttal helyt kellett állnia az első Északi háborúban a svédek és Brandenburg ellen 1654-1660 között, melyben I. Lipót császár is részt vett. Az Oroszországgal vívott háború pedig csak 1667-ben, az andruszovói békével zárult le. Emiatt nem tudott Lengyelország eleget tenni VII. Sándor pápa felszólításának, amikor a török megszállta Erdélyt és 1663 és 1664-ben támadásokat indított Magyarország és Ausztria ellen. A török fősereget Szentgotthárdnál (Rába mentén) Graz vagy Bécs felé tartó útjuk közben visszaverték és első alkalommal győzelmet arattak. A vasvári béke értelmében Nagyvárad és Érsekújvár mégis török kézen maradt, mivel a másik oldalon a franciák intervenciójától lehetett tartani. Az ezt követő eseményekbe Sobieski János már aktívan beavatkozott úgy is mint hadvezér és úgy is mint király. Az ő és Lotharingiai Károly herceg, hadvezér segítségének köszönhetően 1683-ban Bécset, 1686-ban Budát sikerült felszabadítania a török fennhatóság alól.