Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig
A Szécsényben, továbbá Kékkő, Divény, Gács és Ajnácskő (Hajnaćka) kis végváraiban tartózkodó magyar katonák 1684 első hónapjaira fosztogatásaik, zsákmányolásaik és a nyomorult adózó néptől szállást, szekerezést, szokatlan cenzust, bort, takarmányt zsaroló erőszakos magatartásuk miatt éles ellentétbe kerültek a három vármegye valamint Kecskemét, Nagykörös és más alföldi városok hatóságaival. Szécsény ősi ferences templomának historia domus-a. megőrizte a nevét Disznóssy-Horváthy alkapitány mellett Oláh János huszár főhadnagynak, továbbá Nógrád megye katonáskodó nemesi és régi végvári vitézei közül berényi Berényi Gergely gyalogos főhadnagynak, Majzik Simon huszár alhadnagynak, a korábban balassagyarmati vitéz Barátnaky Ferencnek, Sövényházy Istvánnak, Kürtössy Pálnak, a volt füleki vitéz Szaday Andrásnak, a tekintélyes nemes Mocsáry Balázsnak és Jánossy Jánosnak, Kürtössy Pálnak, csepreghi Szabó Mihálynak, Jákóhalmy Jakabnak, Zombory Jánosnak és Horváthy Gergely hadbírónak. 1684 januárjában és februárjában még a vár falai között tartózkodtak. Valamikor a tavasszal azonban - Mocsáry Antal, a nógrádi várak első és példásan alapos historikusa szerint 9 - kitört az „iszonyú döghalál", a megye népe menekült, amerre tudott, többen egészen „Morvába és Sileziába" költöztek. Minthogy a szécsényi vár őrizetére rendelt fegyveresek sehonnan sem kaptak élelmet, hg. Esterházy Pál nádor parancsára Disznóssy-Horváthy és katonái a várost felgyújtották, a katonaságot pedig részben elbocsátották, részben más várakba helyezték. Disznóssy-Horváthy Ferenc szélnek eresztett serege azonban együtt maradt. Az ilyen, várából kiűzött csapatokat a korabeli magyar nyelv „füleki félék", „gyarmathi félék", „szécsényi félék" stb. formában jelölte, de kései korok történészei ezt nem értvén, úgy datálják az ilyen utalásokat, mintha azok meglévő várak őrségére utalnának. A „szécsényi félék" 1684 júniusában Barkóczy Ferenc „botja alatt" lévén a szendrői és ajnácskői lovas katonákkal együtt rajta ütöttek Losonc (Lucenec) városán és elhajtották a nemesi felkelésre gyülekező megyei urak 300 lovát. Ugyanazon 1684. év márciusában történt egy Bél Mátyás és Mocsáry Antal által is említett, de a historikusok által rosszul datált hadi epizód, amikor Berczely János egykori füleki lovas hadnagy a korponai (Krupina) és kékkői vitézekkel, és a gyarmati vitézek vissza akarták foglalni a Sobieskinek meghódolt, de a magyar katonák által - bizonyára a pestis miatt elhagyott - így korábbi, elűzött parancsnoka, az Egerbe és Hatvanba menekült Hasszán aga által ismét birtokba vett Buják várát. A magyar vitézek kevesen lévén, hadicselhez folyamodtak és zászlólengetéssel, sípokkal, dobokkal nagy zenebonát csapva megtévesztették a törököket, akik megadták magukat. A prédaéhes magyar katonák egy csapata azonban - adott szavuk ellenére - zsákmány reményében Csecsénél megtámadták az elvonuló 50 főnyi török őrséget, de azok résen voltak és egy szálig felkoncolták őket. Nagyobb baj, hogy az eseten felháborodott Murtezán hatvani aga és szeptemberben 3000 fegyveresével megostromolta Bujákot. Mivel Berczelynek mindössze 47 embere volt, megadta magát, de a török bosszúból most nem kegyelmezett és a szegény vitézeket lemészároltatta, a várat pedig másnap felgyújtatta és leromboltatta, maga pedig visszavonult Hatvanba, amelyet még két évig, Buda meghódításáig megtartott. Szécsény és Buják várai tehát 1684-ben elpusztultak, mint ahogy a megye déli fele is néptelen lett. 10 9 MOCSÁRY ANTAL: Nemes Nógrád Vármegyének Históriái, Geographiai és Statistikai Esmértetése. Pesten, 1826. III. k. (Hasonmás 1982.) Szécsény vára 196. skk. 10 PÁLMÁNY BÉLA: Végvárak Nógrád... 38-39. p.
