Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig
azonnal levágott volna bennünket. " János felelete az volt: „Ne féljetek, nem hullik le a haj a fejetekről! Nem vagyunk kevélyek a szerencsében, mivel mi Istennek tulajdonítunk mindent. " Ok azonnal, mind így válaszoltak: „Mi viszont kevélyek voltunk, ezért büntet minket Istenünk. " A lengyelek ekkor már szabadon megközelíthették a vár falait, sáncait és kapuit és megállapították, hogy isteni szerencse volt a vár könnyű elfoglalása, mivel bőségesen volt benne élelem és muníció. Sobieski hadművészként úgy értékelte Szécsény bevételét, hogy ezután már Érsekújvár is elfoglalható lesz, mivel Párkány és Esztergom elvesztése megfosztotta e Bécsre legveszélyesebb török várat a Budával való érintkezéstől, Szécsény elvesztése pedig az egri török seregtől vágta el őket. A kétnapos ostrom során seregei mindössze „tízegynéhány" embert vesztettek. A legnevesebb sebesült Francisek Lanckoronski sztaroszta volt, akit a lábán meglőttek és amputálni kellett. Szécsény törökjeiről még annyit jegyzett meg János, hogy úgy hallotta, rengeteg emberkereskedő, martalóc és rabló volt közöttük, akik egészen Murányig (Murań) veszélyes portyákat tettek (gyermekeket, katonákat, parasztokat fogdostak - P. B.) amíg ott éltek. Tehát a szécsényi ostromra november 9. és 10. napján került sor. III. János király és a németek mellett a kozákok vették ki bátran a részüket a csatából, a litvánok eközben ismét „valahol kujtorogtak", vagyis raboltak és már sehol nem harcoltak. A török védőrség a Theatrum Europae szerint 800 janicsárból és 500 szpáhi lovasból állt, emellett 20 nagy rézágyút, 50 kisebb ágyút, 100 mozsarat, 80 bombát és egy mázsa puskaport, valamint igen sok kenyeret adtak át a győzteseknek, vagyis még több hónapig tarthatták volna magukat. Petneki Áron felkutatott és lefordított néhány visszaemlékezést, levelet más lengyel résztvevőktől. 8 Egy ismeretlen tüzértiszt egy évszázaddal később, 1784-ben Krakkóban kiadott naplója leírja, hogy a lengyelek november 4. és 8. között igen lassan haladtak előre az Ipoly mentén, mert az esőzés miatt hatalmas sár keletkezett és a kis patakok is átgázolhatatlanok lettek. A sereghez csatlakozott két jól felszerelt lengyel huszár zászlóalj Franciszek Bieliński vajda és Stefan Branicki sztaroszta parancsnoksága alatt, továbbá néhány jó páncélos zászlóalj és ezernél több kozák. A tüzértiszt a királyfi, Fanfanik felderítő akciójáról és a szécsényi vár váratlanul jól megerősített voltáról továbbá az ostrom akciójáról és az ostrom elhatározásának indítóokáról - ti. az őrség nem akarta önként megadni magát - ugyanazt írta, mint királya a királynénak. A hadak felvonulását és elhelyezkedését kicsit részletesebben ismerteti. November 10-én Dünewald öt császári ezrede északról - hozzátesszük, a Strázsapart alatti Borjúpástról, az 1705. évi híres szécsényi kuruc országgyűlés majdani színhelyéről - támadott, míg a gyalogosok és a kozákok a külvárost rohanták meg, eljutva egészen az erős kettős palánkokig. A vizesárok azonban túl mélynek bizonyult és az ágyúk sem érkeztek meg, így néhány óráig egymásra lövöldöztek, míg a törökök fehér zászlót tűztek ki és „ a király nagy nevére " megadták magukat, a kapun pedig beengedték a gárdát. Egy korabeli spanyol krónika, Bremundan idézett munkája közölt egy Sobieski által Szécsényből írt második levelet is, ennek a címzettje II. Károly, az utolsó Habsburg házból származó spanyol király volt. Tudatta a világ legnagyobb birodalma uralkodójával, hogy miután a zord idő beálltával elvált a lotharingiai herceg seregeitől és ő is a téli táborba igye8 PETNEKI ÁRON: Sobieski János király és lengyel kortársai Szécsény 1683-as felszabadításáról. In: SzHH (VIII.) 1985/1-2. sz. 71-84. p.
