Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

megadták magukat - nem a „pogány" Köprülü Ahmed szultáni fővezérnek és Káplán budai pasának vagy a tatároknak, hanem a velük vazallusként kényszerből felvonuló keresztény Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek. E hír hallatán az idősebb báró Koháry István 1663. november 9-én elhagyta és felégette Szécsény várát és visszavonult Fülek (Fil'akovo) védelmére, a kisebb és gyengébb magyar végházak közül Balassagyarmat vitézei és polgárai Kékkő (Modry Kamen) várába húzódtak, Hollókő és Buják sem tarthatta magát, így az Ipolytól délre fekvő várak elestek, csak a bányavárosok kulcsának tekintett Fülek és három valamelyest megerősített főúri lakhely, a Forgáchok gácsi (Halié) és a Balassák divényi (Divin) és kékkői várkastélyai állak ellen húsz éven át. A törökök 1664. után a meghódított Nógrád és Drégelypalánk várát az érsekújvári, Szécsényt és a bégje alá rendelt kis Hollókő, Buják és Hatvan várait az egri vilajethez csatolták. A szultán tisztviselői azonban kénytelenek voltak elismerni a Fülek erős várában ülésező három magyar nemesi vármegye - Nógrád, Heves-Külső Szolnok, Pest-Pilis-Solt és az alföldi mezővárosok tanácsainak és a magyar községek bíráinak a hatóságát, adókivetéseit is. így a Palócföldön és a Jászkunságban az 1660-1680-as években sem húzható éles határvonal a hódoltsági és a király fennhatóságú helységek között, hanem egy 150-200 km széles sávban, az Észak-Nógrádi hegyektől le az alföldi Nagykőrösig minden falu és mezőváros évente megadta a „török császárnak" ami a császáré és a magyar királynak ami a királyé.

! Az ifjú evangélikus főúr, Thököly Imre (1657-ben született) 1677-ben élére állt Északkelet-Magyarország mélységesen elégedetlen protestáns magyar nemességének, akiket vallásuk és az ősi rendi alkotmány gyakorlásában nyíltan elnyomott a teljes rekatolizációra és abszolút monarchiára nyíltan törekvő I. Lipót udvari környezete, valamint a katolikus klérus. Köpeczi Béla, a kor tudós kutatója joggal nevezte Thökölyt „a magyar történelem egyik legvitatottabb személyiségének", hiszen a két rossz közül a „pogány" törökök szövetségével akarta biztosítani a királyi Magyarország keleti felének függetlenségét a Habsburgokkal szemben. Bár okos diplomatának és kitűnő, bátor hadvezérnek ismerték nyugaton is, e kétes szövetség ellenszenves, intrikus árulóvá tette a késmárki kuruc vezért Európa-szerte. Kivételt csak két udvar jelentett, egyrészt a Napkirályé, XIV. Lajosé, mivel a francia uralkodók soha nem fordultak a „kereszténység természetes ellenségének" tekintett török porta ellen, sőt szövetségesnek tekintették az „ ősellenségük ", német-római birodalommal és bécsi lakhelyű császárával szemben, másrészt a lengyel király, Sobieski János (1674-1696) krakkói udvara - a lengyelek és Kelet-Magyarország hagyományos, erős politikai, gazdasági és 1 PÁLMÁNY BÉLA: Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703). A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. Salgótarján, 1986. E könyvünkben részletesen tárgyaltuk Szécsény 1683. évi felszabadítását és a nógrádi magyar és török várak katonai, uradalmi és közigazgatási központi szerepét, a végvárak társadalmát. Részletesebb tanulmányunk: PÁLMÁNY BÉLA: Háromszáz esztendeje, 1683. november 10én szabadult fel Szécsény a török uralom alól. In: Szécsényi Honismereti Híradó (VI.) (az alábbiakban SzHH) 1983/2. sz. 53-71. p. Rövid összefoglalás: PÁLMÁNY BÉLA: Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében (1663-1685). In: Magyar és török végvárak (1663-1684). Studia Agriensia (Eger) 51. (szerk. BODÓ SÁNDORSZABÓ JOLÁN) 153-163. p.