Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig Az egész keresztény Nyugat-Európát lázban tartó 1683. évi bécsi és magyarországi sorsfordító hadjárat felidézése során eljutottunk Esztergom bevételének napjáig, október 27-ig. Az esztendő utolsó két hónapjának történéseit azonban mára a feledés homálya borítja, pedig nagy jelentőségű, Sobieski és Thököly korábbi jó viszonyát gyökeresen megváltoztató politikai eseményekre és egy stratégiailag fontos török vár visszafoglalására került még sor. 1. A négy részre szakadt ország Esztergom vára az ezekben az években egy nem három, hanem négy részre szakadt ország hármashatárán feküdt. Innen, a Garamtól nyugatra terült el I. Lipót császár és király megkurtított és a nyáron a Bécs ellen felvonuló törökök által ideiglenesen el is foglalt országrésze a Nyugat-Dunántúlon továbbá az Alsó-Magyarországnak nevezett NyugatFelvidék néhány megyéjében. A Dunától délebbre végig IV. Mohamed szultánnak és pasáinak hódolt a nép. A Garamtól és Vágtól keletre, Felső-Magyarországon pedig 1678 és 1682 között Thököly Imre kuruc fejedelem lett a nagyhatalmú úr. Messze, túl a Királyhágón a töröknek adózó hűbéresévé vált, ezért diplomáciailag és katonailag alávetett, de belső autonómiáját őrző Erdélyi Fejedelemség élén Apafi Mihály éltette a magyarság jövőjébe vetett reményeket. Érsekújvár (Nővé Zámky) eleste, 1663 után Esztergom vármegye teljese a török alá került, az érsekség teljesen elvesztette addig a szpáhikkal közös földesúri jogait, csak a ferences szerzetesek szolgálhatták a katolikus parasztokat. A szomszéd Pest-Pilis-Solt vármegye egész területe a budai pasa vilajetjének részét képezte. A törökül Budin-nak nevezett, oszmán birodalom szerte híres Duna parti vár pasájának divána alá tartoztak a budai, a szegedi és a szolnoki szandzsákok bégjei és a kisebb várak agái. A szultán főtisztjei gondot fordítottak a birtokukban lévő Buda, Pest, Vác, Visegrád, Zsámbék, ill. Szolnok, Csongrád, Szentmiklós kővárainak, valamint Szeged, Kalocsa, Baja „párkányainak" a kellő megerősítésére. Ami Nógrád vármegyét illeti, húsz esztendeje itt húzódott a bányavárosokat védő magyar végvári vonal fő szakasza. Érsekújvár elvesztésének következményeként 1663 novemberében e területen jelentős veszteségeket szenvedtek Lipót császár és király végházainak a hadai. Az erős, de elhanyagolt Nógrád várát Nadányi Miklós főkapitány és 200-250 főre fogyatkozott katonasága 27 napon át az ellenségek által is nagyra becsült hősiességgel védelmezte a legnagyobb ostromágyúkat is bevető 60 ezres, török-tatár-erdélyi seregekkel szemben. 1663. november 5-én azonban, a végveszedelem láttán a vitézek egyezséggel