Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Szakács Lajos: Esztergom visszavétele

„... inkább az Úristen, semmint a magunk ereje következtében keddről szerdára virradó éjjel követeket küldtek egy levéllel, amely szerint engedve az erőnek megadják magukat a király úr kérésére, csupán bántatlanságot és annyi holmi elvitelét kérve maguknak, amire okvetlenül szükségük van. Úgy tűnt, nem szabad visszautasítanunk ezt a kérést; ideje volt már valamiképpen befejezni ezt az ügyet, ráadásul előnyös is volt, mert nem fordult gyakran elő, hogy megadás utján vegyünk birtokba olyan erősséget, amelyben két mecsetük is volt és az sem volt lebecsülendő, hogy elég kevés helyen kellet védekezniük 3000 emberrel, kb. 40 ágyúval, lőszerrel és rengeteg élelmiszerrel. Azonkívül azt is figyelembe vettük, hogy a kegyelem nyilvánosságra kerülése másokat is csábíthat megadásra. így hát elfogadtuk a javaslatukat. Október 27-én szerdán délelőtt a király úr kinevezte a törökökkel való tárgyalásra a megbízottait: a poznani és a zatorski zászlósurakat: ezek összefoglalták a megadás feltételeit: először is az egyik kapun azonnal engedjék be a mieinket, másodszor a foglyokat bocsássák szabadon, a fegyveresek szabadon elvonulhatnak de azzal a feltétellel, hogy másnap, mihelyt megvirrad, ki kell a városból menniök és csak a legszükségesebbeket vihetik magukkal. A megbízott urak így hát elmentek a kijelölt kapuhoz és a király úr akaratából nem nekünk, hanem Starhemberg császári táborszernagynak kellett átadniok az erődítményt. Ezután megérkezett a lotharyngiai és a bajor herceg, hogy megszemlélje az útra készülődő törököket, akik, királyi becsületszót és kezességet kaptak " Sobieski feleségéhez írt október 28-án kelt levelében leplezetlen büszkeséggel írja le a szinte hihetetlen eseményt. „... Nagy csodát tett az Úristen, mert jóllehet ebben a városban az ellenségnek három mecsetje volt, megadta magát ezen az éjjelen, ti. az ostrom kezdete óta a negyedik napon, az én nevemre, jóllehet brandenburgiakon kívül a mi hadaink nem avatkoztak be, gyengeségük és betegségük miatt. Az őrség csak puszta életét és kézifegyvereit megtartva vonul be Budára... Oh, hogy örvendezünk ma mindnyájan, kimondván ezt a kimondhatatlant: hiszen néhány nap előtt még nem volt ember, akinek ez hihetőleg tűnt volna. Ez a magyar királyságban a legelső erősség, érsekség, igen nagy vár magas és sziklás helyen: lent pedig a vár körül a város. Most augusztusban múlott száznegyven éve, hogy a törökök kezébe esett. Ez volt minden vitézeknek és végbelieknek gyűlhelye, és olyan, mint egykor a mi lengyel Kudak városunk [Dnyeper parti végvár], amely körül állandó harc folyt, ha egy marék itteni földet összenyomnál, vér csordulna ki belőle. Most nyertem csak meg a törökök barátságát, akik a törökök hóhérának hívtak, hogy énmiattam oly sok veszett el belőlük: mindezek ellenére sokkal inkább az én szavamra és discretiomra [feltétel nélküli megadás] akarják megadni magukat, mintsem a máséra. Ilyen dicsőségesen és hasznosan fejezzük be a mai nappal ezt az oly nehéz, véres és halálthozó hadjáratot. Holnap lesz döntés a téli kvártélyról, hogyan oszlunk szét. ... Az esztergomi erődítmény ez alatt a néhány nap alatt igen jól védte magát, de hála Isten, nem okozott kárt. A mi részünkről a gránátok és bombák tettek kárt benne, az ágyúknak azonban semmi hatása nem volt a falakra. Ha a szeptember ismét visszatért volna,