Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Wójcik, Zbigniew: Sobieski János politikájának dilemmái
vegkörnyezetben, azt mondta: „Et dissipatae sünt omnes cogitationes eius!" Vajon ugyanezekkel a szavakkal búcsúzhatunk-e III. János királytól? Nem, biztosan nem! 1814 decemberében, amikor Napóleon veresége után Bécsben Lengyelország sorsáról döntöttek, a Lordok Házának egyik tagja, felszólalva ebben a tiszteletreméltó testületben, azt mondta: „Remélem, hogy a most Bécsben összegyűlt uralkodók emlékeznek majd a halhatatlan Sobieskinek értük tett szolgálataira, arra, hogy mit tett Ausztriáért, amikor a lengyel sereg élén felszabadította az osztrák fővárost az ostrom alól és az osztrák földekről elűzte a török lovas hadakat. Ha emlékeznének, az megoldaná az ügyet, Lengyelország pedig visszakapná szabadságát és függetlenségét." Szépen fejezi be a lengyel-osztrák történész Otto Forst de Battaglia a maga Sobieski életrajzát: „Sikertelen élet? - kérdezi - Uralkodása a század közepén Lengyelországot elárasztó »özönvíz«-től a következő évszázadban bekövetkező felosztásokig tartó úton csak egy lépés a szakadék felé? Egyáltalán nem. Sobieski János abban szenvedett tragikus kudarcot, hogy nem tudta megzabolázni a makacs és önfejű társadalmat, s a végzet is szakadatlanul ellene volt. Nem tudott erős államot, örökös monarchiát teremteni. Nec Hercules contra plures. Mindennek ellenére a lengyel lehetőségek keretein belül sok nagy dolgot vitt véghez, s azokon a területeken is, amelyeken terveiből semmit nem tudott megvalósítani, zseniális éleselméjűséggel ismerte fel a problémák tulajdonképpeni lényegét... Uralkodása idején Lengyelország növekvő jólétnek örvendett, mégpedig a legszörnyűbb pusztítások időszaka után... Felismerte, hogy Lengyelországnak otthonnak, nem pedig börtönnek kell lennie nem lengyel anyanyelvű, nem katolikus lakói számára is. Ezt ő ismerte fel, aki a leginkább volt lengyel és leginkább katolikus... A nép ítélete egy uralkodóról anekdotákban és a szépirodalomban mutatkozik meg, ennek alapján az összes királyok közül ő a legnépszerűbb. " Sobieskiról szóló írásomat a következő gondolattal zárom: „ E könyv hasábjain János királynak nemcsak sikereiről és győzelmeiről, hanem kudarcairól és vereségeiről is szóltunk, nem a hagiografiáját írtuk meg. Ennek ellenére tiszta lelkiismerettel azt mondhatjuk, hogy> Sobieski, utolsó kiváló uralkodónk, hazáját jól szolgálta, s a lengyel nemzet számára mindörökre Lengyelország nagyságának és függetlenségének jelképévé vált. " Nagyszerűen emlékeztek a lengyelek Bécs felmentésének 250. évfordulójára. Az ünnepségek fénypontját tizenkét lengyel lovasezrednek a Krakkó alatti mezőkön rendezett parádéja jelentette. Ezek az ezredek 1933. október 6-án elmasíroztak az ünnepségeket kezdeményező Piłsudski marsall előtt, aki ezután a waweli Szent Leonard kriptában III. János hamvai előtt tisztelgett.
