Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Dr. Székely György: Magyarok és lengyelek közös jogar alatt (perszonálunió, közös királyválasztási tervek)
és Nagy Lajos Köln, Mainz, Nürnberg kereskedőinek nyújtott kedvezményeket, ígért biztonságot. Közismert, hogy Nagy Kázmér uralma a városépítés kora. Erzsébet királyné pedig 1362-ben a városok alapítását elvszerüen vallotta programnak (expediat reipublicae terrarum solitudinem civitatum frequentia decorari). Ez utóbbit már ilyen korán mint Magyarország és Lengyelország idősebb királynéja (regina senior) Ostrovite falu városi jogokhoz juttatása kapcsán fogalmazta meg. A perszonáluniók előkészítése és megvalósulása időszakaiban erősködött a két ország városai közötti kereskedelmi és művelődési kapcsolat, az uralkodók pedig serkentették ezek keleti és északi kereskedelmi forgalmát. Nagy Kázmér 1353-ban megtiltotta, hogy a krakkóiakon kívül más idegen kereskedők használják az Oroszországba vezető utat. Magyar Lajos király a poznani kereskedők számára 1372-ben az egész Lengyelországban teljes vámmentességet adott. Toruń és Poroszország kereskedői Magyarország felé vezető útjaikon Nagy Kázmér kiváltsága alapján szabad áthaladást élveztek. Sandomierz és Krakkó városán keresztül. így kerülhettek az 1369-72. évek toruńi számadásaiba réz- illetve textilszállítási adatok és szerepel krakkói német kereskedő. A kereskedelmi utakra Magyar Lajos adománylevelét gondosan őrizte Toruń levéltára, amivel 1376-ban a város kereskedőinek és polgárainak szabad és zavartalan közlekedést biztosított Sandomierzen át Oroszország felé, illetve Magyarország, Bártfa felé. Ilyen kereskedelem is gazdagította Dancka (Gdańsk, Danzig) városát, ahol már talán 1370-79 között alapították a kereskedelmi és társasági központot, az Artus király udvart. Magyarországi vas a Keletitengeren átjutott angol kikötőbe 1381-ben és 1383-ban. Az odavezető utat jelzi a XV. század első éveiben, hogy gdański raktárban 400 tonna, toruńi raktárban több mint 12 tonna magyarországi vasat őriztek. Magyar Lajos Ilyvót (Lwów, Lemberg) is kereskedelmi célpontnak szemelte ki; 1372-ben a lengyel és magyar kereskedők számára biztosította annak piacát, kizárva onnan még a cseh, morva, sziléziai és porosz kereskedőket is. Itt tehát a perszonáluniós országok érdekében a visegrádi egyezmény körét is kész volt megsérteni. 1380-ban Magyar Lajos Ilyvót az orosz kivitel és behozatal piacának minősítette, ahonnan kiindult és Podólia tartományon vezetett át az oroszországi út Kamenec városa mellett. A forgalom már örmény lakosok megtelepedésére is vezetett. Nagy Kázmér 1344-ben Kamenec, ugyanő 1356-ban és Magyar Lajos 1379-ben Ilyvó örményeiről rendelkezett kiváltságleveleikben. A jól és gyakran bejárt kereskedelmi utak állomásaiból természetes módon adódott, hogy 1439-ben Albert magyar és Ulászló lengyel király, valamint Kázmér herceg a lengyelmagyar határon, Biecz és Bártfa között találkozott. Az állandó érdekek motiválták, hogy az Ulászlót meghívó magyar követséghez csatlakoztak Bártfa, Lőcse, Eperjes és Kassa város követei. 1440-ben a lőcsei Thurzó György adósa volt egy boroszlói polgárnak. Egy boroszlói elszámolásban abban az évben Budán vásárolt bors szerepel, míg posztót és hermelinprémet Magyarországon adtak el, rezet ott vásároltak. Monch Henrik budai polgár és pénzverőmester ugyanabban az esztendőben a krakkói városi tanács elé járult. 1443 óta lengyel képzőművészek dolgoztak Kassán. A rendi államon belül a jogállamiság bizonyos elemei éppen a polgárság jogbiztonságának kapcsán bukkannak fel. I. Ulászló magyar király a székesfehérvári városi tanácshoz küldött 1444-ben egy igazságszolgáltatásra vonatkozó leiratot. Ebben abból a római jogi elvből indult ki, hogy a jogszolgáltatás kötelessége mindenkinek megadni, ami jár neki (unicuique, quod suum est, iustitia semper reddi iubet). Azt hihetjük, hogy a véletleneket nem nélkülöző politikai kereteknél, amelyek adódhattak trón-