Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Kovács István: A felszabadító háború kezdeményezője
r Kovács István: A felszabadító háború kezdeményezője 1683. szeptember 19-én, egy mérföldre Pozsonytól, még osztrák területen a következő sorokat vetette papírra Sobieski: „Holnap, Isten segedelmével a Dunánál állunk, s átkelünk azon a hídon, amelyet most verünk a folyón...". Hogy mi célból, pár sorral később azt is leszögezi: „Én most egyenesen Budára, á la capitale de Hongrie, az egész világon híres helyre akarok menni... ". E levelet feleségének, Marysieńka d'Arquien asszonynak címezte a lengyel király. Az elkövetkező szűk három hónapban huszonegy levelet írt neki Magyarország területéről. Ezek az írásai, egy ember magányának és szerelmének megható dokumentumai, is bizonyítják, hogy a közismerten nagy műveltségű Sobieski milyen kiváló művelője a lengyel barokk prózának. E levelek - a műfaj személyes jellegén túl - a magyarországi törökellenes háború bevezető szakaszának fontos forrásanyagát is alkotják. Előző nap, szeptember 18-án kelt levelében III. János király fontosnak tartja aláhúzni, hogy „a császár hadai és más német seregek még nem indultak el" utánuk Bécs alól. A felmentő hadak egy része felkerekedett ugyan, de nem Magyarországnak vette útját, hanem haza, saját szülőföldjére. A magyarországi felszabadító háború legenergikusabb szószólója és példamutató kezdeményezője -a szövetséges hadak főparancsnoka, Bécs felmentője, Sobieski János volt. Hogy miért, ennek érzelmi magyarázatát szeptember 28-án a Pozsony és Komárom közötti szentpéteri táborból írt levelében adja meg: „ Thökölyt, én édes lelkem, nem szeretem, de a magyar nemzetet igen szánom, mert iszonyú szenvedések gyötrik". Thökölyt nem szerette Sobieski, de - éppen idézett mondatának második rész jegyében már a bécsi diadal másnapján felajánlotta az udvarnak, hogy közvetít közte és Lipót császár között. Rideg elutasítására talált. Szenvedések nem csak a magyar nemzetet gyötörték, hanem a lengyel sereget is. Sobieski maga írta fentebb idézett levelében, hogy „a fél hadsereg beteg". Ezzel indult a török ellen. Hogy mi a magyarországi hadjárat legközelebbi célja, arról az október 6-án kelt levelében olvashatunk amelynek részletesen ismertetett keltezési helye: „mindjárt ahogy Párkány felé elindulunk, amely a garami híd innenső oldalán, szemben Esztergommal a Dunának ezen a felén fekszik. " Két nappal később Sobieski beszámol a felszabadító hadjáratot bevezető első sikertelen ütközetről, de újabb két nap elteltével „ az Esztergommal szembeni Párkányból" már azt írja, hogy nagyobb győzelmet aratott, mint Bécs alatt. Az október 28-i levél keltezési helye - „magában Esztergomban" - már az Esztergom felszabadulását jelentő újabb győzelmet is jelzi. „Elmondhatatlan, hogy ma mindenki mily vidám - írja Sobieski - pár nappal ezelőtt aligha akad ember, aki ezt hitte volna. Az egész magyar királyság legerősebb vára, érseki székhely; a hatalmas vár magas sziklás hegyen emelkedik, alatta a vár körül terül el a város. Augusztusban múlt száznegyven éve, hogy a török kezére került. " A vár - Sobieski beszámolójából kitűnik - négy napi ostrom után adta meg magát, s megvívásában a lengyeleken kívül közvetlenül csak a brandenburgi csapatok
