Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1638-1702 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 4. (Esztergom, 1999)

Bevezetés

A nagyjából régi határai közé visszaállított vármegye katonai, adózási és egyéb közigazgatási vonatkozásban a Budai Hadbiztossághoz ill. a Budai Kamarai Adminisztrációhoz tartozott.

Esztergom megye nemesi társadalmának összetételét vizsgálva feltűnő az egyházi nemesség túlsúlya, a falvak többsége egyházi földesuraság alá tartozott. Közülük a szám szerinti többséget az érseki falvak tették ki. Őket a székesfőkáptalan, a pálosok, a szenttamási és szentgyörgymezei társaskáptalanok, a dömösi prépostság és a budai apácák követik, akik összesen a birtokok több mint háromnegyed részét tartották kezükben.

A mindössze néhány családot kitevő közép- és kisbirtokos nemesség — amelynek egy része rokoni kapcsolatai révén a szomszéd vármegyékben is birtokos volt - viselte rendszerint a fontosabb megyei hivatalokat. A megyei nemesség történetének módszeres vizsgálata még elvégzendő feladat, annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy - különösen az alsóbb nemesi /egytelkes, armalista, prédialista/ rétegek számára - a társadalmi felemelkedés egyik lehetséges útja a nagy egyházi uradalmak birtokigazgatási apparátusán keresztül vezetett a világi - vármegyei - hivatalokba történő kinevezésig. Ez a gyakorlat a 17. században bizonyíthatóan jelen van: Szalay Tamás és Százady Ferenc alispánok, megválasztásukat megelőzően az esztergomi érsek újvári uradalmának gazdaságirányításában töltöttek be különféle pozíciókat. Hasonlóképpen a katonai pályán kezdő, majd - a kuruc korban - rebellisnek számító Sándor Menyhért alispán is befolyásos egyházi kapcsolattal rendelkezett: első felesége Gubacsóczy János kalocsai érsek unokahúga volt.

végül napjainkban a megye elnevezése ismét arra emlékeztet, hogy a jelenlegi közigazgatási egység, eredetét tekintve, két történeti vármegye töredékéből tevődik össze.

13