Kertészeti Egyetem tanácsülései, 1971

1971. május 28.

- 2 a rektor személyére dr.Somos András akadémikus elvtárs személyében kívánunk javaslatot tenni az igen tisztelt tanácsnak« Javaslatunkat - /Somos professzor feláll s el akarja hagyni a termet/

• tessék csak nyugodtan benn maradni, nincs semmi különös. Byilt vita van. Hyilt lapokkal szeretünk az asztalon játszani. S úgy, hogy ha negativ, ha pozitív vélemény van, azt nyugodtan mondjuk itt el. Végeredményben ha olyan bírálatok lesznek, amelyek hasznosak lehetnek a követkézé szakaszban, jé ha a következő rektor vagy bármelyik vezető is meghallja. Azért csúcsosodott ki a Somos András elvtárs személye körül a javaslatunk, mivel sok egyéb tényezőt mérlegelve az Egyetemen eddig végzett munkája a vezetésben igen eredményes, feltétlenül további felfelé Ívelést igényel ée ehhez szakmailag, politikailag ugyancsak megfelelő alkalmas személyre van szükség. Szeretném elmondani azt, hogy a javaslatunk kialakításánál közrejátszottak olyan tényezők is, hogy a második és harmadik Ötéves terv folyamán szőlő-gyümölcs és a bor népgazdasági feladatai voltak igen kiemelkedőek, addig a negyedik ötéves terv időszakában a zöldségtermesztés és problémái és annak megoldása, a hús- és népgazdasági szempontból fontos ágazatokkal egyenrangú problémaként kerül megoldásra és került a központba. Ez végeredményben az Egyetemünk, de alapvetően a kertészeti tudomány és az oktatás feladata, és a következő időszakra, a negyedik ötéves terv időszakára meghatározza. A másik, az Egyetemeknek, igy a Kertészeti Egyetemnek is más oktatási intézményeinkkel együttesen, egyre inkább gazdaságpolitikai központtá kell válnia. Ez az Egyetemre igen komoly és sokrétű feladatokat hárít. Bízunk abban hogy ez a javaslat az Egyetem igen bölcs Tanácsának egyetértésére utal, bízunk abban, hogy az uj vezetés ezeket a dióhéjban összefoglalt nem kis feladatokat nagy felelősséggel, kéz a kézben fogja megoldani azokat a feladatokat, melyekről itt szóltunk, és köztük még hadd említsem meg a közelmúltban létrehozott, de még alapvetően le nem tisztult karok továbbfejlesztésének kérdését, amelyeket remélhetőleg a következő ciklus vezetősége az itt ülő tanácstagok, s az Egyetem valamennyi dolgozója jő munkájával olyan szintűre tud emelni, hogy a ciklus végére a károsításról beszélhetünk és ezzel Egyetemünk tartalmában is tovább erősödik. Ehhez természetesen tovább kell javítani az oktatónevelő munkát, tovább kell erősítenünk azt a szép kutatási egységet, amely az Egyetemen kibontakozott, amellyel még mindig nem lehetünk elégedettek. Tovább kell bővíteni azokat a kapcsolatokat, melyeket a termelőknél kell igen széles körben kialakítani, amelyek termékeny it őleg hatnak az oktató nevelő munkára, ugyanakkor a termelést segítik az uj eredmények átadásával. Ezen keresztül tenné—