Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1967
1967. december 15.
3 13o nár Sándor1: Somos András: Rédai István: A hármas tevékenység egységén múlik minden. Két Ízben fordult meg a lánykollégiumban, ahol elmondták, hogy velük nem foglalkoznak eléggé.Igénylik a foglalkozást, de nem akármilyet, egyenrangú félként kell velük tárgyalni. Az oktatói munka elismerése, rangja nincs meg, a kutatásnak nagyobb a rangja. Ez sajnos tény. Ezen a téren az utóbbi időben tapasztalható csak némi előrehaladás. Az az igény, hogy a hallgatóknak szintetizáló jelleggel adjunk elő helyes, de azt tapasztalta, hogy nem minden hallgató igényli ezt. A javaslatokkal egyetért. Az anyag sokrétű összehasonlításra és a Főiskolán folyó nevelő, szakmai, politikai és kulturális munka színvonalának értékelésére lehetőséget nyújt.Az értékelés és a megállapítások reálisak, tárgyilagosak. Az oktató és kutató munka összefüggései valóban központi feladat.Elmélyült kutató munka nélkül nehezen képzelhető el egyetemi színvonalú főiskola. Ebből viszont a? következik, hogy egyik-másik oktató nem végez elegendő oktatómunkát és többet törődik a kutatással. Az anyagban bírálatot kapott két munkatárs nagyon értékes oktatómunkát végez. Filiusz nagyon is elmé- lyülten fo-lalkozik az oktatással, védése óta nem vonja ki magát. Kórodinak igen sokoldalú elfoglaltsága van és éppen most elég komoly feladat a nemesitési fajtafenntartó anyag munkája,amelyet éveken át nem tudtak kellő színvonalon végezni és ez nagyon nagy lekötöttséget jelent. Az értékelésnél figyelembe kell venni azokat a tényezőket is, amelyek kívülről nem látszanak. Az ifjúság fejlődésében, érdeklődésében lényeges javulás tapasztalható, a kilengéseket persze különösen figyelni kell. Kát-három évvel ezelőtt országosan vetődött fel az egyetemi hallgatók eszmei-politikai arculatának értékelése. Egész gazdasági, ideológiai életünk olyan változásokon ment keresztül, ami magával hozta, hogy táráadalmunk egyik legaktívabb, legérzékenyebb réteget ezekre éhsen reagált, kiforratlan álláspontokat képviselt és emiatt rendellenes jelenségek is mutatkoztak. Most viszont azt mondhatjuk, hogy alapjában véve egészséges fejlődés indult meg, olyan fejlődés amelyet érdemes elemezni. Az, hogy az ország életében ezek a kérdések rendeződtek, mindenféle különösebb behatás nélkül, a hallgatóság is másként viszonyul és sokkal higgadtabb, reálisabb. Az össz-társadalmi behatástól nem választható el a Főiskola fiatalsága sem. Lényegesen megnyugtatóbb a helyzet, mint néhány á/vei ezelőtt. Kincs szükségünk arra, hogy kategorikusan soroljuk be a hallgatókat. A nevelési folyamatban legösszetettebb az oktató munka. Ezen múlik a legtöbb és mégis ez a legkevésbé megfő ható, a hatás itt érzékelhető nehezen. Van még tennivaló. Igaz, hogy emelkedett a követelmény, de ez önmagában még nem indokolja a tanulmányi eredmények csökkenését. Az intézmény vezetőinek felelősségét a nevelésben helyesen emeli ki a jelntés és ezzel csak egyetérteni lehet. Nem minden tanszéken értelmezik egyöntetűen az oktatás-nevelés együttes feladatát.Ha ugyanolyan súlyt kap a nevelés a tanszékek életében, mint az oktatás és kutatás, akkor mindenképpen előbbre tudunk jutni. Az egyes kiemelt oktatókkal kapcsolatban: nem a munkából való időszakos kikapcsolódásról van szó, hanem arról, hogy évről-évre kisebb feladatot vállalnak az oktatásból és csak kutatni akarnak. A lánykollégiumban valóban vannak problémák és ezekért felelősek vagyunk. Az utóbbi időben megromlott a nevelőtanári rendszer és senki sem foglalkozik a kollégium belső életével .
