Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1967
1967. december 15.
Ormos Imre: Domokos János: Kádár Gyula: Hargitai László: Kárpáti Zoltán:- 2 A jelentés sokoldalú és jó. Arra kéri a Tanács tagjait, hogy ezt a munkát a tanszékek tagjainak hozzák tudomására és ennek ismeretében fogjanak hozzá ahhoz a tanszéki értekezlethez, amely a nevel"munkával foglalkozik. Ennek megtárgyalása nagyon fontos, mert egyik-másik helyen munkatársaink ma atar- tása is csiszolásra szorul. A nevelés mindenkinek feladata. Az oktatás mellett a nevelési munkának az a legjobb módszere, ha egyénileg meg tudjuk nyerni a hallgatók bizalmát. Erezzék a törődést, ne csak hivatalos kapcsolat álljon fenn hallgató és oktató között, szükség van az emberi kapcsolatokra is, mert a kettő együtt eredményes. Az a legjobb módszer, ha a hallgató nem veszi észre, hogy most őt nevelik. A tanszékkel kapcsolatos kifo ásókkal kapcsolatban: a szakkörösök számának mezállalitása némi késedelmet szenvedett, ezért a hallgatók későn jutnak a témákhoz. Nincs elvi határozat arra nézve, ho :y eredeti munkát kivánunk. Ez hozza magával a problémák másik felét: a költöztetés akadálya volt sokszor annak, hogy üvegfelülettel kapcsolatos témákat adjanak. A késedelem másik oka az egyes témákban rejlik, mert ha augusztusban érik be valami, akkor addig várni kell. Van egy pár olyan hallgató is, aki potyázni akar és várja, hogy helyette dolgozzanak és ha rájön, hogy csak neki kell megcsinálni, akkor gyorsan témát változtat, persze már későn. A politikai nevelőmunka a Főiskolán az utóbbi években határozottan javuló tendenciát mutat. A Kisz-vezet"k gyakran meglepő tájékozottságról tesznek tanúságot. A tanulmányi fegyelem terén is van javulás. Az erélyességet nem szabad összetéveszteni a durvasággal. A nevelőmunka elismertséget is fokozódik a Főiskolán. Vannak azonban passziv oktatók, akik a neveléssel nem törődnek. Arra kell törekedni, hogy ezek az emberek megbizásokat kapjanak. Ilyen lehetőség adódik a sportkörben, a kulturális területen, a gyakorlatok, tanulmányi kirándulások alkalmával. Az oktató-nevelő munka és a kutatómunka kapcsolatát kell hangsúlyozni. Az erőfeszitések eredményei megmutatkoznak már ma is. Az oktatómunka is kihat a kutató munkára, a visz- szahatás na yon sokrétű. A kutató intézetek felfejlesztésével kialakult az a furcsa szemlélet, hogy az egyetemen oktatni, a kutató intézetben pedig kutatni kell. Az az egyetemi intézmény, amely mindkettőnek megfelelő egyensúlyát alakitja ki, az mindig a kutatás centruma is. Egyetemen az oktatásban a pluszt mindig a kutatás jelenti. A Főiskolán ezen a téren még sok tennivaló van. Az igényességet kell fokozni.Hallgatóink kapacitása sincs teljesen kihasználva, de az oktatóké sem az oktatás-nevelés terén. A mi Főiskolánkon a allgatók sokkal jobban ismerik egymást, mint a több fakultásu egyetemeken. Az összeszorultságból sok jó származik és ezt ki kellene használni. Az egyes évfolyamok és ess portok között sokszor éles különbség van. A csoportfelelős tanárok munkájának elbírálásánál figyele mbe kell venni, hogy mikor kapta meg a csoportot és milyen az a csoport, mert sokszor a legjobb akarat mellett sem tud eredményt elérni az összetétel miatt. A külföldi hallgatók oktatásával, nevelésével emberfeletti munka jár, ez hatalmas pluszmunkát jelent. Amikor egy oktató disszertációra készül, vagy aspiranturára jár, el kell neki nézni, ho y kevesebbet tud fo lalkozni más dolgokkal.
