Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1963
1963. január 16.
4 Kerekes e.: Megállapítja, nagyon helyes a tanácsülésnek az az állás- foglalása, hogy a múltban közösen elkövetett hibákat feltárjuk, abbéi levonjuk a következtetéseket azért, hogy a továbbiakban ne essünk ugyanabba a hibába, hanem töretlenül haladhassunk előre. Azonban helytelen lenne, ha továbbiakban csak kizárólag a múlt hibái mellett topognánk. A szervezeti ^egységek vezetőinek, kollektívájának kell biztosítani elsősorban, hogy az egyes káderek szakmailag, politikailag felkészülve végezzék feladatukat, s ne legyen szükség "ejtőernyős" politikára. ^ Tamássy e.: A referátum kimerítette azokat a tennivalókat, amik országosan munka szempontjából a Főiskola előtt állnak. Ennek a tanácsülésnek az a főfeladata, egyrészt lemérje a megtett utat, másrészt a leggyengébb láncszemeket keresse meg, ahol legjobban lehet segíteni. A Főiskola kádermunkája három irányú: a hallgatók nevelése, a dolgozók oktatása, nevelése és a kinti kertész szakemberek nevelése. A kádermunkát két lépcsőfokra lehet osztani: a szakember társadalom velünk tartson á Párt által kitűzött célok megvalósításában. A második lépcsőfok, hogy ezek az emberek hozzánk tartozónak érezzék magukat. Ez már minőségileg egy magasabb lépcsőfok és ezen a téren is bőven van tennivalónk. Ha mind a két lépcsőfokot még akarjuk ugrani eredményesen, a káderkérdésben a differenciáltság érvényesüljön. A másik kérdés, a hallgatókkal kapcsolatos kádermunka. Ezzel kapcsolatban már sok vita, hozzászólás hangzott el. A VIII. Kongresszusnak van egy határozata, mely szerint a munkásparaszt származású hallgatóknak az aránya ne csökkenjen, hanem növekedjen. A munkás-paraszt hallgatóknak a tanulmányi eredménye ne romolják, hanem emelkedjék. Az "ejtőernyős" politika történelmi szükségszerűség volt. Nem megfelelő módszereket használt és egyes emberekben sebet ejtett. Az érem másik oldalát sem szabad elfelejteni, voltak olyan rétegek, amelyek nem akarták megemészteni a munkásparaszt származású szakemberek asszimilálását. A harmadik terület a főiskolai kutatók és dolgozókkal kapcsolatos kádermunka. Alapvető fontosságú, hogy az itteni dolgozókkal minden vezető tisztázza a perspektíva és létbiztonság kérdését. Már a kiindulásnál a differenciáltság eszközéhez kell nyúlni minden engedmény nélkül. Az emberi önérzet és emberi méltóság biztonsága a vezetők részéről a következő szempont. Erre a kérdésre eddig nem sok gondot fordítottunk. Ehhez a témakörhöz tartozik a tudományos féltékenység kérdése A "tudományos féltékenység megmutatkozik az elszigetelődésben az egyes tanszékek között. Ennek felszámolására az emberi közelséget kell megteremteni a Főiskolán. A tanszéki dolgozók ban kialakult egy olyan vélemény, hogy az emberi közelségnek és kapcsolatnak a tanszékvezetőktől kell kiindulni, ügy véli hivatalos vonalon ez többé-kevésbé megvan. Ennek további javítása terén három irányban lehetne tovább tevékenykedni: a szakmai kapcsolatok tovább javítása, a közös megmozdulások és a közvetlen emberi és csaiádi kapcsolatok tovább fejlesztésű terén.
