Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1962
1962. január 12.
- 3 Tamássy e.: A népgazdasági szemlélet megadásában meg használja ki a tárgy előadója azokat a lehetőséget, amelyeket mai ismereteink nyújtanak. Az előadó feladata, hogy a perspektívát megnyissa. A rugalmas korszerüsités kérdése: különösen a kultűrtechnikára és a mezőgazdasági építészetre vonatkoztatva az előadók csak azoknak az ismertetésére korlátozódnak, amelyek lassan egy évtizede kialakultak, a termelésben viszont az elévülés fenyeget. Az építészettel kapcsolatban elhangzott bírálatok indokoltak. Sokkal bátrabban kell az uj dolgokat ismertetni a hallgatókkal. Érvényes az összes tanszékekre az összehangolás kérdése. Volt egy olyan főiskolai határozat, hogy a tanszékeknek meg kell tárgyalni az átfedéseket. Ezt már meg kellett volna csinálni. Itt nemcsak a mező- gazdasági építészetre gondol, van az Agráregyetemnek egy kulturtech- nikai tanszéke; kívánatos lenne a főiskolai és az agráregyetemi oktatás általános alapelveit összehozni, amikor pedig konkrét kertészeti dolgokra kerül sor, szétválni. Ez vonatkozik a kultűrtechnikára és a földméréstanra is. Benyomása szerint legjobban a kertmüvészet tárgykörének a feépitése, ez abból is adódik, hogy ez a tanszék fő-profilja. Ami a kulturtech- nikát illeti: igy a tárgyat elbirálni nagyon nehéz, mert nem világ- ük ki mennyi az elmélet és a gyakorlat és mit adnak az egyiken és mit a másikon. Nagyon helyes lenne a tárgy bevezetését a népgazdasági tervekkel kezdeni. Feltételezi azt, hogy az öntözési módok cimszó alatt az öntözési telepeknél a csőkutakról esik szó. A kertmüvészet anyagával kapcsolatban: egyéni véleménye szerint a bevezetésnél indokolt lenne a művészetről általában beszélni, nem ártana megemliteni, hogy milyen építkezési program megy végbe Magyarországon. A bevezetés filozófiai részének nagyon örül, ezt még fontosabbnak tartja, minthogy valaki jó kertépítő legyen. Terpó elvtárs konkrétabban kellett volna elmondja, hogy milyen ideológiai problémák voltak. Közösen kellene kimunkálni a Marxista Tanszékkel a kertmüvészet tárgyat. A kritikai realizmusról isérdemes volna beszélni a szocialista realizmus előtt. Zavarja a szemét és felfogását is az ilyen meghatározás: fejlődő kapitalizmus művészete, az imperializmus művészete, a szocializmus épitő művészete, a szocializmus kertművészete,stb. Ilyen fogalmi meghatározás nem a legszerencsésebb. A kertmüvészet! tárgyhoz annyit, hogy a gépállomási kérdést ki lehet hagyni, ez vonatkozik az épitészet cimü tárgyra is. A mezőgazdasági épitészet tárgy oktatásánál az egész bevezetést el lehet hagyni, azt jegyzetben mondják el. A II.fejezet összes pontjaival kapcsolatban egyezik véleménye Pillis elvtárséval. Igazuk van azoknak az elvtársaknak, akik a kertészeti ágxiés: épitkezési formák részletesebb oktatására hivatkoznak, mert hiszen ez van legkevésbé kiművelve &íagyaro ráz ágon és elsősorban a kertészek lennének hivatva szakmai se- gitségadasra. A beruházási jogszabályok ismerete nagyon fontos. Maguk a tanszékvezetők sem tudják az épitkezés menetét. Biogáz telep nem kifizetődő, nem gazdaságos, nálunk is csak kettő-három van. Magyarorsaágon nem jöhet számitásba, ezt tantervbe felvenni nem indokolt. A IV.fejezetet teljes egészében el lehet hagyni, ellenben a javitómühelyek, gépszínek épitkezési problémáiról beszélni kell. Domokos János hozzászóláséhoz: hogy az állami vezetők hibájából rosz- szak az üvegházak, visszautasátja. Ez a tervezési irodák nem megfelelő munkájából és sokszor a nem megfelelő szakemberek tanácsából adódott. Soroksáron 1-2 tanszék ideolgógiai vezetése érvényesült.
