Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1960-1961
1960. október 22.
- 17 Kozma e.: Probocskai e.: Domoko se.: Somos e.: Ko zma e. : ' Domokos: Nagyon meglepett, hogy főiskolánk el van^maradva a terv elkészítésével. Ennek oka: nem elsődleges feladat a kutatás, hanem az oktatás.Ezt kérem tekintetbe venni. A témahalmazzal kapcsolatban félreértés van. Végső soron 5 témáról van itt szó és ezen belül altémák, kisérleteK. Azért ismertetem egymás mellett, ho^y össze tudjuk hasonlítani az előző esztendővel, amikor mé^ nem voltak csoportosítva a témák. Csak külsőleg ilyen ijesztő. _ hozzászólások az a-b kategóriájú témákhoz. Nem ismerve ezeket a b. kategóriájú témákat feltételezem, hogy azok, amelyek már befejezéshez_közeled- nek. 9,6 ,o aranyban szerepelnek a többihez viszonyítva, nem tartom túlzottnak és nagyon kérem, ha van rá mód, akkor a tanács foglaljon állást és kérje a főhatósá0ot, hogy biztosítsák. A b. témák közé sorolják a népgazdaságilog kevésbé fontos témákat. Ezzel kapcsolatban felvetem: a minisztérium fog kapni egy összeget és nekünk kell^marakodni. Két lehetőség van, vagy az a. és b. témák arányosítása szerint történjen meg szétosztása, vagy pedig mert a b. témára jutó összeg úgyis kicsi, maradjon meg a b. témára szánt összeg egészben. Domokosnak válaszol: Az' arányosítással egyetértek, 9O-IO %. A b. kategória számlára jelentkező össze^ változatlan maradjon, ha a minisztéarium csökkenti az összeget, ezzel nem tudok egyetérteni. Összefoglalva a hozzászólásokat, helyesnek tartják" a a-b kategóriájú témák arányát. Abban igazat kell adni Domokos elvtársnak, hogy a b. kategóriájú témákban nemcsak a befejezéshez közeledő kísérletek kaptak^helyet, hanem az országos főtómák- oan nem szereplő témák is. Ha megkapjuk a globális összeget, akkor olyan arányban osztjuk szót az a-b. kategória között, ahogy jelenleg egymáshoz való viszonyukban kinéznek. 90 % az a., 10 % a b. Egyéb vitaponthoz hozzászólások. Lőcsei elvtárshoz kapcsolódom. Az ember próbáljon külső szubvencionáló valakit keresni. Ez igy nagyon helyes és jó, de ugyanakkor veszélyekkel jár. Az anyag és az egész munka, amely ezen az alapon elindulhat, abban a percben, amikor az már Delülre került, kicsúszott annak az intézménynek a kezéből, aki azt effektive, éppen a kísérleti munkának oázisaként megszer ,-zte, átment a gazdaság, vagy intézmény kezébe. Később az anyaghoz hozzányúlni nem tud. Milyen szervezeti formát lehetne biztosítani, hogy ez ne ismétlődjék meg, mert ez egy kutatónak a kifosztását jelenti.
