Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1960-1961

1961. április 29.

- 5 szágos rendelkezés van. - Az oktatój nagyüzemi gyakorlatát helyesnek tartja, tanszékén már meg is valósitotta. A Főiskola Tanácsának-a bikali úthoz hasonlóan - a kirándulását követendőnek tartja. - A határozati javaslat egyes pontjaival kapcsolatban megjegyzi: egyes tárgyak elhagyását illetően: a tárgyak anyagát elhagyni nem lehet. El. a mező- gazdasági jog elhagyása lehetetlen, sőt helyesli a misztérium. korábbi rendelkezésére, hogy a mezőgazdasági jogot a VIII.félévben adják elő, hogy a hallgatók a legaktuálisabb rendelkezéseket ismerjék meg. A tantárgyi gyakorlatok megvizsgálását valóban el kell végezni. Az egyéves levelező oktatás beiktatása aggodalommal tölti el. Első pillantásra jó, de kételkedik benne, hogy jóra vezet-e. Külföldi tapasz tálatok vannak erre, Németországban pl. három évig csinálták, azután megszüntették. Abban egyetértenek, hogy a hallgatók túl vannak terhelve. Ebben az esetben arra az időszak ra, amikor a hallgató levelező, kevés tárgy esik és a többi időre zsúfolódik össze. Vagy ugyanannyit követelünk meg és akkor napi lo-12 órás munka után tanulja meg azt az anyagot ami munka nélkül is túlterhelést jelentett. A levelező oktatás bevezetése a gyakorlattal való szorosabb kapcsolatot szolgálná. Ha előgyakorlatos hallgatókat iskolázunk be, a

Ii. éven bevezetett gyakorlat nem sokban különbözik az elő- gyakorlattól. Ha a gyakorlatot a szaktárgyak elméleti anyagának ismerete után végzi el, ez a gyakornoki rendszerrel egyenlő. Őt nem érinti a dolog, mert csak a IV. éven oktat, tehát közvetlen érdekeltség nélkül szól a kérdéshez. - A szakosítás kérdésére áttérve közli, hogy a kerttervezési szak tervezetét ismertették. Enciklopédikus formában másik szakok tananyagát megismernék a hallgatók, ugyanigy fordítva a más szakos hallgatók is ismerjék meg a kerttervezés problematikáját. A továbbképzésnek azt a formáját, amire nézve szintén készítette javaslatot, az egyéves bentlakásos továbbképzés, átmenetilag elfogadható, de nem kielégítő. Hátránya, hogy szakmérnök továbbképzésre két év gyakorlat után veszünk fel embereket. Ógyes kerttervezési szakos két év alatt olyan pozícióra tesz szert, hogy nem lehet onnan elvonni, mert megáll minden. Tehát csak a gyengébbeket tudjuk behozni. Viszont feszültséget idéz elő az, hogy a vezetésre alkalmasak nem kaphatnak továbbképzést, a gyengébbek pedig hivatkozhatnak xraa magasabb képzettségükre.

Ez meggondolásra késztet a szakmérnökképzés ilyen megoldásával szemben. A minél előbb való szakosítást tartja helyesnek,mert az első két év anyaga olyan kis eltérést mutat az általánosan kötelező tananyagtól, hogy lehetne a III. évtől kezdeni a szakosítást, igy hamarabb tudnak a szakterület számára alaposan képzett embereket adni. - Helyes lenne a hallgatók számára olyan képzést nyújtani, hogyan kell bánni az emberekkel. Az előadói képzést önképzés keretében kell megoldani. Terpó elvtársnak az épité- szettannal kapcsolatos megjegyzését illetően közli, hogy a hallgatók üzemtan! és termelési is eretek birtokában foglalkoznak műszaki létesítményekkel. A mezőgazdasági épitészettan anyagát a kerttervezés keretében a Műegyetemnek külön erre a területre szakosított docense adja elő.

A hallgatók kifogásolták azt, hogy a vizsga e kerttervezéssel együtt történik. - Helyesnek tartja a tételhuzást, amé^ sok súrlódást kikapcsol. A beszá.olók a félévi kollokviummal teljesen egyenértékűek lehetnek abból a szempontból, ho :y mennyi anyagot ölelnek fel és hogyan birálják el.

Az ilyen formán szerzett jegynek nincs hatása az illetőre.

Bőress elvtárs helyesebbnek tartnaá az aprólékos kérdések tárgyalása helyett, ha néhány problémát ragadnának ki

G ezekben dönte-