Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsülései, 1960-1961

1961. március 25.

- 6 A termelési szerkezet problémája a legizgalmasabb kérdés. A specia- lizáció kérdésében milyen megoldásokat lehet alkalmazni?: eldöntött kérdés, hogy a gazdaság zöldségtermesztésre specializálódott üzem. Egymagában a zöldségtermesztés maga is kivánja, hogy a gazdaságnak egyéb üXKBcágazatai is legyenek, az eddigi szémitégOk azt mutatják, hogy egy 3 ezer holdas zöldségtermesztésre specializált gazdaságban valóban korszerűen, nagy méretekben termelni csak rendkivül nehezen lehet. Ehhez legalább a terület duplájára lesz szükség.

Az összes munkáslétszám 518 fő, ebből fizikai munkás 358. 150-160 diók megy ki, majdnem a fele. Korszerűen bemutatni-képtelenség, egy diák csinálja, négy-öt pedig nézi.

Azon kell vitatkoznunk, hogy mit kell tenni a speciaüzáció megvalósítására? Ehhez a terület növelése, a gazdaság állóeszközökkel való megfelelő felruházása.

Tamássy e.: A két tangazdaság munkájából kellett volna értékelni a tangazdaság

vezetésének szinvonalát és az elért eredményeket. Pozitívnak látja a veszteségek ellenére is mindkét gazdaságban a munkát. Kivánatos lett volna mellékelni a gazdaság 6ü-as mutatóit az 59-essel szemben. Javasolja: a tanácsülés hozzon olyan határozatot, hogy ezt a két anyagot bocsássák a tanszékek rendelkezésére és kötelezzék az oktatókat az snyag megismerésére, ügy érzi, hogy az anyag a főkérdésekben nem ad elég konkrét választ. Ki kellett volna térnie az anyagnak, hogy milyen feltételei vannak a nyereséges gazdálkodásnak a gazdaságban. Maga a területnövekedés nem oldja meg a problémákat. Feladat: az üzemágak arányának harmonikus kialakítása, figyelembe véve az országos specializálást és azokat a törekvéseket, amelyeket az állami gazdaságokban már végrehajtottunk. Ugyanakkor figyelembe kell venni a szakemberképzés igényeit is. Ehhez viszont az is szükséges, hogy beszéljünk arról: a tangazdaságok mennyiben felelnek meg a gyakorlati oktatás követelményeinek az oktatási reform célkitűzéseinek megfelelően, a továbbiakban milyen konstrükáiós változásokra, beruházásokra és xxsxxx vezetési szinvonal megváltoztatásra van szükség a gazdaságban. Kór fs nem 60-6l-es igényeknek megfelelően kell kialakítani igényeinket, hanem 65-ben kellene járni. Ma mór több állami gazdaságban áttértek az ágazati vezetésre. Ajánlaná az üzemszervezési tanszék és a gazdaság figyelmébe a Bikali Állami Gazdaságot, ahol teljesen ipari vezetést valósítottak meg.

Az oktatási reform kérdésében két alapvető dolgot kell megoldani:

1. a műszaki szinvonal kellő mértékre való felemelése, 2. a hallgatóknak a tangazdaságokban való üzemi gyakorlatának helyes megszervezése és ezek tárgyi előfeltételeinek biztosítása. Ahhoz, hogy ezt érdemben el tudjuk dönteni az szükséges, hogy a gyakorlati oktatást irányítsuk, készítsük el tervezetüket és ezt a tangazdaságban vitassa meg egy tanácsülés és csak azután lehet kérni a felsőbb szervektől a megfelelő beruh-zósokat.

Véleménye szerint nem kell arra várni, amig egy tangazdasági igazgató észbekap és igyekszik beszerezni, vagy átalakítani egy UE 28-as gépet, hiszen van egy Gépes és Szőlőtermesztési tanszékünk és amikor a Gépkisérleti Intézet kísérletekkel foglalkozik, arra kell törekedni, hogy az ilyen kísérleteket elsősorban a mi tangazdaságainkban végezze el. Itt vannak még rejtett tartalékok is. Ugyanez vonatkozik a szaporítóanyag kérdésére is. Ezt a főiskolának kell megszervezni. Minden állami gazdaságban függetlenítenek egy agronómust, akit a Szőlészeti Kutató Intézet homoki osztálya irányit, s aki a megfelelő vesszőanyag begyűjtéssel foglalkozik. A Kertészeti Főiskolának sokkal több szakembere van, mint a homoki osztálynak és ehhez fel lehet még használni a végzős hallgatókat is. Javasolja, hogy a gyakorlati oktatás problémáját az oktatási reformnak megfelelően és a tangazdaság fejlesztésének figyelembevételével a helyszínen vitassuk meg és csak utána kérjünk az illetékes szervektől konkrét dolgokat.