Jersey Hiradó, 1956 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-24 / 21. szám

Nyílt levél Tekintetes Dr, Szánthó József

urnák Washington, D. 0.

Lukács Ernő.

Az Egyesült Államok lakossága május 30-án, szerdán kegyelettel emlékezik meg hősi halottainkról — azokról, akik értünk foaltak meg, hogy mi békességben élhessünk tovább... A helyi 1 templomokban is istentiszteletek során emlékeznek meg azokról, • <zkik életüket áldozták fel a szabadságért és hazáért.

Az elesett hősök emlékére szerte az országban szerdán díszes j és parades felvonulások lesznek. Trenton is kiveszi ebből méltó- j teéppen a részét. ' j

Vol. XXXVII. évi. No. 21. szó*.

Trenton. N. 1956 május 24.

This newspaper is owned, managed and produced in our own printing plant in Trenton, New Jersey

HUNGARI AN-AMER1CAN WEEKL Y ten.'.',1,’ K'.,X

w"TM.« CWENo“y'mTKLOS :OFFICIAL ORCAN_th, Himarim Som6ua, 7renlon ati Vicinity

ElfiHzetiai ára egy irrt A1.50, Canndába it Európába J3.00. —Telephonai 3-4910. Szerkesztéséi it kiadóhivatal: 27 Hancock A»*.. Trenton, N. I

MEGLEPETÉSI PARTY

Főtiszteletü Báky Zoltán főesperes fiatalabb lányának j Glóriának tiszteletére a Lorániífy Zsuzsánna Nőegylet hűséges j asszonyai az elmúlt szerdán este 8 órai kezdettel nagyszerűen j sikerült meglepetés! partyt rendezett.

Báky Glória a Central High School tanárnője boldog menyasszonya Robert Day főhadnagynak a west poinü katonai akadémia jelesen végzétt növendékének és leendő _ tanárának. A délceg katonatiszt ugyanis egyévi brazíliai tanulmánya után ennek a világhírű katonai főiskolának tanári állását fogja betölteni, melyre a kinevezése már megtörtént. Eisenhower az Egyesült Államok jelenlegi l|.nöke és a világháború legendás hadvezére szintén ennek az előkelő katonai akadémiának volt a növendéke, majd a tanára.

Béky Glóriát az Egyház áldozatkész hívei és a barátok seregei valósággal elhalmoziák szebbnél szebb ajándékok egész tömegével.

Máskülönben ugynézett ki a dolog, hogy ez a party Glória junius 10-én tartandó esküvőjének előjátéka volt.

A trentoni magyarok köztiszteletében álló Béky család I igazán büszke lehet, mert ez az első eset, hogy az illustris katonai Intézet végzett növendéke magyar leányt válasszon élete párjául. Helyesebben ez a máűoddik eset, mert úgy tudom, hogy a Főesperes ur nagyobbik láhyát Mrs. Parkért a Béky porta III. számú bájos Margitját is egy West Pointon végzett főhadnagy vette feleségül. Egy igen kedves fiatalember.

Ennek a meglepetési partynak egyik meglepetése az én j megjelenésem volt, mert férfiembernek á sok szép nők közé | menni tilos és veszélyes. Node megmondom őszintén, hogy j nem ez volt az egyetlen eset, amikor tilosban jártam. De ettől j eltekintve egy jó riporternek mindenüvé el kell menni, még j veszélyes területekre is.

Lukács Ernő. i

ELHUNYT NT. IRSHAY ZOLTÁN

j

Nagy veszteség érte Detroit város lakosságát, s általában az amerikai magyarságot, Nt. Irshay Zoltán elhunytával, ki példátmutató energiával éjjelin opállá tett, hogy humanitárius

munkáját minél eredményesebben végezhesse embertársai érdekében.

A törekvő, fáradságot nemiismerő, hihetetlenül szerény férfiú magasra ívelő karrierjét a hirtelen beállott halál szakította félbe, s igy valamennyiünknek bele kell nyugodni, hogy a Sors kiszámíthatatlan szeszélye ellen nem tehetünk semmit.

Az elhunyt Nt. Irshay Zoltán édes öccse volt a Trentonban több' mint három évtizede lakó Irshay Endrének, aki éveken át úgy angol, mint magyar lapok szerkesztésével foglalkozott, s aki lapunknak - értékes munkatársa, s igy még közelebbről érint bennünket Nt. Irshay Zoltán elhunyta, aki annyira szerény volt, hogy még előttünk is titkolta azt, hogy többek között megvolt a doktorátusa, amit soha sem használt és igy csak halála után tehetünk erről említést. Ismerve az elhunyt Nt. Irshay Zoltán szerénységét, tiszteletben tartva azt, nem fogunk róla bővebben írni, de nem mulaszthatjuk el leközölni a Detroiti Újság május 17-iki számában megjelent gyönyörű cikket, mely szószerint a következő:

NT. IRSHAY ZOLTÁN

rVlN

ueiroii magyarsága gyászol. Delray magyarsága elvesztette egyik legtevékenyebb, a negyed jólétének, életszínvonala emelésének fáradhatatlan vezető férfiát Nt. Irshay Zoltánt, a Delray Christian Neighborhood House igazgatóját, az egész negyed őszinte jóbarátját.

Még egy hét sem múlt el, hogy egy szárnyépülettel gazdagodott a Neigborhood ház, melynek kibővítésén évek hosz szu sora óta munkálkodott. Beteljesedett szive vágya, hogy a szárnyépületben napközi otthont találjanak negyedünk idősebb lakosai. Nagy ünnepségekkel történt a szárny épület felavatása. Az évek idegölő és szivét túlontúl megterhelő munkája nem bírta az izgalmakat és Nt. Irshay a múlt pénteken, május 11-én, 11611 Nardin Avenuen, Detroitban lévő otthonában, 61 éves korában váratlanul elhunyt. Gyászba döntötte nemcsak hozzátartozóit, hanem Delray magyarságát és Oz itteni más nemzetiségű lakosokat.

Hétfőn, május 14-én délben kísérték utolsó útjára a William P>. Hamilton temetkezési intézetből s délután 2 órakor a Woodward Avenuen lévő Presbyterian templomban Dr. Herbert B. Hudnut lelkész által tartott gyászszertartás után a Woodmere temetőben helyezték örök nyugalomra.

Siratja özvegye Emily, leánya Phyllis és két fivére Irshay Endre (Trenton, N. J.) és Irshay Béla (Cleveland, Ohio), rokonai, jóbarátai, tisztelőinek sokasága.

Nt. Irshay Zoltán Tisza-Ujlak Magyarországon született, Detroitira East Youngstown, Ohióból jött, ahol a Campbell Neighborhood House igazgatója volt.

A Lake Forest Collegeban végezte tanulmányait, ahol A.B. degree-jét kapta s lelkészi képesitését a McCormick Theological Seminaryban, Chicagóban nyerte.

Detroitban jelentős munkát végzett a National Mission of Presbyterian Ghurch-nél és számos presbyterian templomban prédikált Detroitban és környékén.

Vezető szerepet töltött be Delrayben. Elnöke volt a Southwest Detroit Community Councilnak, tagja a Torch Clubnak, igazgatója ^ a Southwest Detroit Businessmen's Associationnak és igazgatója a Federation of Settlements intézménynek. Mindezek mutatják, hogy milyen sokoldalú tevékenységet fejtett ki s hogy minden törekvése ezeken az intézményeken keresztül az volt, hogy a délnyugat Detroitban lakó családok életét jobbá, szebbé és kellemesebbé tegye.

Nt. Irshay Zoltán

HAZA ÉRKEZETT KOREABÚL

PARKER WALTER FŐHADNAGY

Parker Walter főhadnagy a múlt héten szerencsésen hazaérkezett Koreából, ahol másfél esztendőt szolgált, mint a US hadsereg tisztje. Commander-ja volt az egyik Company-nak, amikor a lázadás történt a UN és a kommunisták ellen, ahol csapatával kitüntetéssel verte le a lázadást. Több mint félévig Clark tábornoknak a hadsegéde volt. Negyven napos vakációját Ft. Béky Zoltán főesperesnél tölti feleségével Béky Margittal és kis leányával Lóri Margarettel.

A Szűz Mária Női Egylet kirándulása május 27-én Hershey, Pa.-ba

A Trentoni Első Szűz Mária Római és Görög Kaíholikus Női Egyleet társas-kirándulást rendez május 27-én, vasárnap, Hershey, Pa.-ba. — Még van néhány üres hely, s akik egy valóban kellemes és örökké feledhetetlen napot akarnak szerezni maguknak, nagyon szívesen látjuk, ha velünk jönnek a gyönyörű ‘ virágos parkba, hol mindenki élvezni fogja a kirándulás szépségeit. Jelentkezni lehet az egylet elnöknőjénél, 227 Genesee Street, telefon: EXport 6-0232, és az egylet bármelyik tisztviselőjénél.

Tisztelettel, ÖZV. TÓTH ISTVÁNNÉ, elnöknő.

Lapunk ezúton fejezi ki őszinte részvétét az elhunyt gyászba

borult családjának és hozzátartozóinak.

* * *

Az angol nyelvű sajtóban megjelent cikkeket helyszűke miatt nem közölhetjük de alant közlünk néhány szemelvényt, melyek teljesen megvilágítják olvasóink előtt, hogy milyen súlyos vesztesége van Detroit városának Nt. Irshay Zoltán halálával:

DELRAY LEADER

REV. IRSHAY DIES; COMMUNITY COUNSELOR

(Detroit Free Press, Sat., May 12, 1956)

The Rev. Zoltán Irshay, a leader in Southwest Detroit neigborhood counseling, died Friday in his home at 11611 Nardin. He was 61.

He was a member of the National Board of Missions of the Presbyterian Church, U. S. A.; chairman of the Southwest Detroit Community Council, and a director of the Southwest Detroit Businessmen's Club and the Federation of Settlements.

REV. IRSHAY RITES MONDAY

(Detroit Times, May 12, 1956)

Mr. Irshay was regarded as a community leader in Southwest Detroit where he was a member of the Torch Club, chairman of the Southwest Detroit Community Council, director of Southwest Detroit Businessmen's Association, and a director of the Federation of Settlements.

He was a graduate of Lake Forest College, 111., where he received his A. B. degree, and of McCormick Theological Seminary in Chicago.

He did significant work for the Board of National Missions of the Presbyterian Church, and preached in many Detroit area churches.

DELRAY LOSES BELOVED LEADER

(The Southwest Journal, May 17, 1956)

A shocked community, this week, reached out in all directions to fill the empty niches left by the untimely death of its beloved friend and leader, the late Reverend Zoltán Irshay, director of the Delray Christian Neighborhood house since 1944.

Business and clerical leaders were unanimous in expressing their grief at the deep loss suffered by the community in general.

Rev. Irshay, for many years was a guide and inspiration in many of the Southwest activities. He was a man to whom people of every faith came with their problems and he gave unstintingly of his time and counsel.

Kedves Barátom!

Kóromra és büntetlen előéletemre való tekintettel vettem magamnak bátorságot a bizalmas megszólításra.

RÉGI JÓ IDÓK-ről irt remekműveidet mindig élvezettel olvasom, mert azok felidézik bennem a régi szép időket, melyeknek egykor jómagam is élvezője voltam. Én azt hiszem minden régi magyar igy van vele, akik velem együtt lélekben még mindég ott vagyunk szerencsétlen jobb sorsra érdemes "Óh hazánkban".

Én is régi amatőr újságíró vagyok és szerény írásaim ennek a kis naiv, de haladó szellemű újságnak a hasábjain szoktak hetenként megjelenni. Szegény Karinthy Frigyes néhai barátom halvány cópiája vagyok és mint ilyen persze humorral próbálkozom ebben a csúnya világban felvidítani az' én jóhiszemű olvasóimat.

Természetesen én is már főleg a multmaból táplálkozom, mert a jelenem nagyon pőtyögős, a jövőm pedig sivár és kietlen képet tár elém. Egyedül a múltam az, melynek tartalma és feltétele volt. FŰIT...

Ezután az intermezzo után szives utólagos jóváhagyásod reményében visszatérek a Népszavában május 11-én megjelent kedves írásodra melyben a régi jó idők titulusaival foglalkozol és három tipikus debreceni Tóth Mihály-ról igen szellemesen elmélkedel.

Ennek a levelemnek a megírására ez a három Tóth Mihály adta meg, az ösztönzést. Ugyanis' a debreceni Tóth Mihályok prototípusa Könyves Tóth Mihály barátom volt. Az alatt a tizenöt év alatt mig debreceni lakos voltam alig volt olyan nap, hogy pár kellemes órát ne töltöttünk volna együtt. Te kedves cimborám erről a remekbe szabott nagyszerű Tóth Mihályról ugylátszik megfeledkeztél, pedig polgármester helyettes és kultur tanácsos korában olyan nevezetes ember volt, hogy a piac uccai nagy templom előtt lévő Kossuth szobor mellék alakját róla mintázták, amire az öreg ur mindig nagyon büszke volt. Jobban mondva arra volt büszke, hogy a gyönyörű szobor nem Kisfaludi Strobel — hanem az ő müve volt. "Mert végeredményben Strobel nem tudta volna azt megalkotni, ha az én agyamban nem születik meg az eszme és országos gyűjtésemmel nem teremtettem volna elő a rá va‘ót.. ." így érvelt az öreg ur, ha valaki Stiröbel művészetét dicsérte.

Könyves Tóth Mihály arany rojtos "lovaié" nyakravalót és vitézkötéses nadrágot viselt. Szép kálvinista fején keskeny karimáj u zsíros kalapba. Evvel a kalappal sokszor hecceltem, de ő ilyenkor Békés Lajos kalapkereskedőt szidta. "Fene egye meg nagyon becsapott vele mivelhogy alig hordom 16 esztendeje már is igy néz ki." Néhány szükebb 'baráti körünknek a Bikában volt törzsasztala, de onnan pár év után át kellett telepednünk a Hungáriába, mert a Bika főpincérét évekig nem tudta leszoktatni arról, hogy őt — Könyves Tóth Mihályt —^ nagyságos urnák titulálja. Kizárólag a tekintetes ur megszólítást tudta elviselni. A Hungária kávéház falait — az akkori tulipános világban tulipán-faragványok díszítették és Könyves Tóth Mihály "elnökünk" kereszt rejtvény fejtés közben elálmosodva bozontos fejét a falnak támasztva, jókat aludt.

Ilyenkor az asztaltársaság "éjjelii ügyésze" Dr. Fényes Endre meg a feketénket sem engedte megkavarni, nehogy az elnök ur Isten ments felébredjen! Amikor éjfél tájban felébredt, kövér arcába a tulipánok bevésődtek. Mondhatnám bele 'batikolódtak". Ezen- persze jókat kacagtunk. Hegymegi Kiss Fali képviselő asztaltársunk — Kiss Áron hírneves ref. püspök ha indítványára az öreg urat születés napjára egy szép selyem párnával leptük meg, hogy a rejtvény fejtésben kifáradt szép ezüstös fejét azon pihentesse. A párnára arany fonalakkalráhimeztettük hogy: "PIHENÉS UTÁN ÉDES A NYUGALOM . A jó Mihály bátyánk ugyanis akkoriban már nyugalomba vonult. A párnát azon a helyen helyeztük el, ahol okigyelme^ az arcát szokta elhelyezni. Persze nagyon meglepte a dolog es azonnal kitalálta, hogy a szöveget én szerkesztettem, ezert örömében három barackot kaptam tőle — a fejemre. Az igazi mulatság aztán keletkezett, mikor Miska bácsi ■cover orcáján tulipán helyett betű lenyomatok voltak láthatók.

A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy Mihály bácsi unoka öccse ^ volt annak a Könyves Tóth Mihálynak, aki Xuítstem varaban raboskodott, mert engesztelhetetlen hazauassaga miatt az osztrákok örök várfogságra ítélték.

Debrecennel és Könyve Tóth Mihály barátommal kapcso-atban sok szép emléket őrzök, de lapunk szűkre szabott keretei nem engedik meg, hogy mindegyikkel foglalkozzam.

Vasvary Ödön Nagytiszteletü ur rólad ir kedves és meleghangú cikkéből tudtam meg, hogy valamikor karcagi polgármester , voltai es jelenleg uj hazánk fővárosában "lakolsz". <-ar ey előtt a Nagytiszteletü úrral egy enyhe hírlapi poleniám volt, igy Őt( kértem meg, hogy azt a nyílt levelemet legyen szives Hozzád továbbítani. Ha nem tévedek karcagi polgármester korodban a városi vagyon biztosítása ügyében szerencsém volt veled tárgyalni. Én ugyanis az Első Magyar Általános^ Biztositó vezértitkára voltam és ezt a fontos ügyet igazgatóságom ram szignálta. Szeretném remélni, hogy valamikor a Sors mégegyszer összehoz bennünket és hatalmas ucckészleiedből bizomcmyba vehetem azokat amelyek az én szintén elég nagy raktáromban nincsenek meg. Sajnos —- dacara annak, hogy több mint ötven évig praktikus pályán vol<anL~, v©nsegemre komoly matériát nem tudtam magamnak gyűjteni. De utovegre a viccgyüjtésnek van egy jóoldala is: ere hogy a vicc vagyon után nem kell vagyyonadót fizetni.

Elnézést kérek, ha hosszúra sikerült'levelemmel netalán terheltelek, de ^ ami az embernek jól esik avval szeret foglaJkozm. Kiváló tisztelettel és őszinte nagyrabecsüléssel üd-TOZOl