Jersey Hiradó, 1954 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1954-12-23 / 51. szám
KARÁCSONYI VISSZAEMLÉKEZÉS Irta: LUKÁCS ERNŐ. "Lassú hervadás emészti azt a fát, melyet vén korában ültetnek idegen földbe át." VoL XXXV. évi.. No. 51. szám- Trenton, N. J.« 1954 dec. 23. This newspaper is ownejl, managed and produced in our own printing plant in Trenton, New Jersey Ezerkilencszázharminckilenc karácsonya volt, esendő életem legnevezetesebb ünnepe. A Conte di Savoia hatalmas olasz hajó szent karácsony est beálltával kötött ki velem és családommal a new yorki kikötőben. Az Isten jó és kegyes volt hozzánk mikor ez az áldott életmentő ország kinyitotta előttünk a kapuját és feltétel nélkül beengedett bennünket. Szent karácsony este volt és mi három szomorú vándorok a bizonytalan jövőnk miatt szorongó érzésekkel hagytuk el az úszó várost. Nemcsoda, hiszen mindent felégettünk magunk mögött, mikor morális és materiális pozíciónkat felszámoltuk ... Egyetlen cél lebegett csupán előttünk, mely minden isten< teremtménynél legerősebb ösztön az élet ösztöne... Amikor likvidáltam kitűnő állásomat, ez az ösztön vezérelt. Amikor testvéreimet bucsucsókjaimmal halmoztam el és utoljára szorítottam meg számtalan jóbarátom kezét, ez az ösztön vezérelt. Amikor szép lakásunk kilincsét legutoljára megfogtam — végtelenül fájó érzés töltötte el akkor telkemet, de igyekeztem azt elnyomni magamban, mert .a mindenekfelett való életösz- Lukács Ernő tön vezérelt. Kimondhatatlanul fájt a szivem, mert tudtam, hogy se a testvéreimet, se a barátaimat soha többé nem látom. És szülőhazámat se, melyet sohase fogom elfelejteni. És most mégis mindennap azzal ébredek és azzal alszom el, hogy hálát adok Gondviselőnknek, Aki idevezérelt bennünket és egy tisztességes polgári megélhetést tett lehetővé számunkra. * * # A kikötőig való vonatozást több ízben is megszakítottuk. Megnéztük mégegyszer Triesztet, Velencét, Milánót, Nápolyt, Rómát, Genovát, stb. Genovában a hajónk indulása előtt pár napot töltöttünk és néhány szép kirándulást tettünk a város csodás festői környékére. Átmentünk Rapallóba és megnéztük Kolombusz hatalmas márványszobrát és hálás tekintettel néztünk rá... Láttuk kívül belül a himeves rapallói békepalotát és a világ legszebb temetőjét. Számtalan szépségben gyönyörködhettünk volna, de nem volt hozzá megfelelő hangulatunk, hiszen gondolataink már túl a tengeren kalandoztak ■. . Minden olaszországi városnak megvan a maga érdekessége és szépsége, melyekkel egy külön cikkemben fogok foglalkozni. Emlékszem, mikor a Conte di Savoia óriási kapuja előtt beszállásra készen állothmk mit t-m egy pillanaua , megtorpantam és mintha a lábaim gyökeret vertek, nem akartak bevinni a félelmetes kapun. . . Végül is a fiam és főleg a feleségem biztatására szántam rá magam a belépésre... Rövidesen nagyot bömbölt a hajókürt és a fényesen kivilágított libegő óriási palota elindult velünk bizonytalan sorsunk felé... * * * ■Felettünk a mérhetetlen magasság, alattunk a végtelen mélység, de mi csak mentünk kilenc nap és kilenc éjjel. Hajónk majdnem szünet nélkül szörnyű viharokkal küzdve rángatott bennünket, mintha kóstolót akart volna adni eljövendő életünkből. ■. Közben lefeküdtünk, felkeltünk, ettünk, ittunk, betegek voltunk, hangversenyt hallgattunk, vagy mozit néztünk, sétáltunk, unatkoztunk és ismerkedtünk, de az 58000 tonnás hajónk a toronymagas hullámok között is nyílegyenesen ment a kitűzött célja felé. Bárcsak az emberiség vezetőit is ilyen nyílegyenes cél vezérelné a népek boldogulása felé... » * * , Emlékszem a hajó egyik termében óriási karácsonyfa volt felállítva, ezernyi színes villanykörtével és repkedő angyalokkal feldíszítve. A kis gyertyácskák misztikus fénye, emlékszem oly bizonytalanok voltak, mint amilyen bizonytalan volt a mi jövendőnk... Emlékszem ^ a karácsonyfa alatt ajándékok helyett az Italian Line vállalat reklámjai voltak elhelyezve, melyek a világ legnagyobb kényelmét és legjobb kosztját ígérték, amely tényleg ^ elég tűrhető volt, csak viszontlátni volt kellemetlen. A családom egesz utón beteg volt, pedig tengerit egyszer sem ettek... * * * Emlékszem kiszállás előtt mégegyszer megvizsgáltak bennünket, főleg papírjainkat vették jobban szemügyre, mert akkor mar tombolt a háború. Emlékszem egy jóképű rendőrtiszt — miközben ^ útlevelemet nézegette — tiszta magyarsággal igy szólt hozzam: — Hát maga öreg ur mihez akar kezdeni ebben a girbe-görbe országban? Az ember sorsa kifürkészhetetlen, mert ha nem igy volna, azt feleltem volna, hogy mindenekelőtt eltöröm a bokámat, ami az első heten tényleg megtörtént. Ámbár ahhoz nem lett volna elég lelkierőm, hogy magam törjem el a bokámat, dehát ®*cpusztám a jeges uccan, ennek következtében szabályosan eltörött. Nemcsoda, hogy ilyen előzmények után ez a nagyszerű ország jódarabig tényleg girbe-görbe volt számomra, hiszen három hónapig két mankóval jártam. Ez a két mankó volt az én karácsonyi ajándékom 1939-ben. Ezt az életmentő uj hazamat most mar szivem utolsó dobbanásáig kétségtelenül végleges hazámnak tekintem és szeretett szülőhazámba csak mint vendég szeretnék mégegyszer visszamenni, hogy kezet szoríthassak mégegyszer néhány életben maradt barátommal és pár könnyet ejthessek szeretteim sírjainál. ¥ ¥ * A biblia szerint hetven éven túl -— az ember életében _ minden ev ajandek évnek számit. Én eszerint már a második ajándék évemet kapom a kegyelmes Sorstól. Ebben a korban mar indokolt, ha az ember néha még ebben a nagyszerű hazájában is az Örök hazára gondol. Valamikor nagyon régen, diák koromban egy hazafias verset irtom, melyet meleg hangja miatt a Szabadság cimü Nagyváradi Napilap is leközölt és amelyet annak idején számos Ifjúsági Önképző Köri ünnepélyek alkalmával mély átérzéssel szavaltam. Sajnos már csak a refrainjére visszatérő soraira tudok visszaemlékezni: "Itt szeretnék meghalni, ahol születtem, Magyar sirhant domboruljon felettem." A vers tagadhatatlanul szép álmot énekelt meg, de fájdalom nem minden szép álom válik valóra •.. H U N G A R I AN-AMER1CAN WEEKL Y SSTf.V,’? Ki,Z Mcjzjclcnik mifulcn ciíitörtököii a t a at . « rr a • . nn • »»• • N. D. G E R E N D A Y, Edit* GERENDAV MIKLÓS K:'ít]CIAL OR^AN of the Hungarian Soceltes of Trenton an<i Vicinity Editoti., and Publi.hi„g Offi.-Előliz^rc» iiA i-gy t»,f ti Í0 <-« Vm» *• Európába H 00 — Talmphone: J-4910. Szcrkeiztfliég é« kiadóhivatal: 27 Hancock Ato.. Trenton N «»■«■»« || l|| MM» I llll III Főtist. Kiss A. Gy #.c a trentoni Szent István róm. kath. hitközség agilis plébánosa, az Amerikai Magyar Katolikus Liga kivált^, elnökének magasszámyalásu karácsonyi rádió üzenetét, melyet a magyar néphez küld, hozzuk minden ^mmentár nélkül. Olvasóink szi vés figyelmét felhívjuk Főtiszt. Kiss A. Gyula remek beszédére, mit alant zószerint közlünk: Szeretett Magyar Testvéreim! Ismét elérkezett szent karácsony, a szeretetnek és békességnek szent ünnepe. Mégis mit látunk magunk körül? Harcot, békétlenséget és gyűlöletet. Tc.ján sohasem volt az emberiség annyira távol karácsony igaz szellemétől, mint 1954-ben. Bár a rádiók és televisios készülékek békét hirdetnek az éther hullámain keresztül, az államíéHiak egyebet sem hangoztatnak, mint jóakaratu megértést és b ékességet. Az események az ellenkezőről tesznek tanúságot és a világ lázasan fegyverkezik. ! Nyugat szabad népei azért, he ry megvédjék magukat a Kelet kommunista barbarizmusával szemben, mig Kelet diktátorai azért, ^ hogy adott pillanatban megkíséreljék lehengerelni és rabigájukba hajtani Nyugat szabad népeit. A kommunisták ma a l>éke leghangosabb szószólói. Az ő békéjük azonban hasonló a temetők csendjéhez megszűnik a szabad gondolkodás, elhal a szó, lehull, elpusztul a keresztény kultúra, hogy helyet adjon egy istentelen parancsuralmi világnézetnek, melynek nyomában jár a pusztuló";. Az árva magyar nép tragikus áldozata a jelenlegi világhelyzetnek. Ezer éves keresztén: y kultúrája a történelem folyamán feladatává tette, hogy védőbástyaként őrködjék a Nyugat kultúrája és a kereszténység felett, hogy megvédje azt a keletről állandóan fenyegető veszély ellen. A jelen időben az a látszat, hogy elbukott nemes harcában a magyar nemzet, mintha a keleti barbárok rabló ncaira fűzve szolgailag követné Moszkva parancsait. De ez csuk ..látszat. Sok ezer mérföld távolság és áthatolhatatlan vasfüggöny, mely bennünket egymástól elválaszt, de leik: kapcsolataink nem szakadtak meg, s büszkén állapítjuk meg, t yunmunista sajtó nem képes leplezni a ti el^^ello^a^jfcÉMp-ass>,. „r-enállástokat a Imái köirnanyza'Ttaiszembenj^^^mennetek égő kiolthatatlan vágyat a krisztusi igazság és az emberi szabadság után. Mi, amerikai magyarok, akik az Amerikai Magyar Katolikus Ligába tömörültünk, ezen a szent estén a szabadság földjéről a Béke Fejedelméhez küldjük esdő imáinkat. Értetek könyörgünk óhazai magyar testvéreink. Hő imáink az Egek Órához szállnak kérve és könyörögve, hogy az Ő kegyelmével mielőbb győzedelmeskedjék az igazság és a béke, hogy a rabság bilincsei mielőbb hulljanak le csuklóitokról és mielőbb jöjjön el számotokra a felszabadulás. A mai napon azonban nemcsak imádkozunk értetek, hanem ígéretet is teszünk nektek. Megígérjük, hogy az amerikai közvéleményt ^ állandóan ébrentartjuk, rámutatva a magyar nemzettel történt igazságtalanságokra és szenvedésteikre, s világosságot derítünk a sátáni módszerekre, melyekkel a kommunisták rabigában tartanak benneteket. Ugyancsak nem szűnünk meg a világ lelkiismeretéhez appellálni, erőteljes akciót követelve a katolikus Egyház és a magyar nemzet nagy máriyrjának, Mindszenty József 'hercegprímásunknak kiszabadítása érdekében. Ehhez adjon az Isteni Kisded nekünk erőt és kegyelmet, nektek pedig, szenvedő magyar testvéreink ahhoz, hogy szenvedesteiteket türelemmel viselhessétek addig, mig egy napon megnyílnak börtönötök ajtai. Akkor majd mindannyian szabad magyarok együtt fogjuk zengeni szent karácsony énekét: "Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek". FATHER KISS GYULA az Amerikai Magyar Kat. Liga elnöke. Olvasóinknak, hirdetőinknek, barátainknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk NAGYSZABÁSÚNAK ÍGÉRKEZIK A MAGYAR OTTHON SZILVESZTERI MULATSÁGA (New Years Eve Party) FEDOR SÁNDOR a rendezőbizottság elnöke 1954 december 31-én ismét pompában fog úszni a trentoni Magyar Otthon díszterme, sőt összes helyiségei, midőn a Magyar Otthon Igazgatósága szokásos évi Szilveszteri mulatságát tartja, melyre Fedor Sándor kiváló honfitársunk, a rendező bizottság elnöke ezúton is szeretettel hivja meg Trenton, Roébling és a környék szórakozni vágyó közönségét. Az előkészítő bizottság nagy körültekintéssel végzi teendőjét — hogy a Szilveszter esti mulatság egy valóban emlékezetes mulatság legyen. Egy négy tagú zenekar fogja szórakoztatni a közönséget, s a muri már este 9 órakor kezdetét foaía- -uenni. s majd csak reggel 3 "órakor fog véget érni. Ugyancsak ízletes étkekről is gondoskodás történt — lesz pulyka, töltelék, sonka, töltött káposzta. A rendezőség elfogad előjegyzéseket 6 vagy több személyre. Belépődíj csupán $2.00 személyenként. Jegyek kaphatók a Magyar Otthon gondnokánál, Máté bácsinál. Hornyák A. József, a Magyar Otthon Igazgatóságának elnöke az Igazgatósági tagok karácsonyi jókívánságait tolmácsolva kéri a közönséget, hogy tegyék meg az előjegyzéseket, töltsék meg a Magyar Otthont, hol kellemes baráti légkörbén nomoásan foanak elszórakozni. 1955 január 4-én és 5-én, kedden és szerdán a Centre Theatre, a magyar filmek uj otthona egy műsor keretében két ragyogó sikerű magyar filmet fog bemutatni. Az "Afrikai vőlegény", a vidámság filmje és nincs egyetlen kockája, amely ne váltana ki viharos derűt a közönségből és nehéz volna eldönteni, hogy melyik rész kacagtatóbb. A film főszerepeiben Latabár Kálmán, Vaszary Piri, Pártos Gusztáv, Hidvéghy Valéria, Pataky Jenő, Medgyaszay Vilma és sokan mások gondoskodnak arról, hogy a közönség a nevetést egy percre se tudja abbahagyni. A pompásan összeállított kettős műsor másik filmje, a "Haalálos tavasz", minden idők legnagyobb magyar filmsikere, melyben Jávor Pál és Karády Katalin felejthetetlen alakításokat nyújtanak. Aki a régi, boldog magyar békevilágot akarja visszaidézni, az okvetlenül megtekinti a Centre Theatre január 4 és 5-iki pompás három órás magyar filmmüsorát. ADAKOZZUNK A közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából adakozzunk a bauschlotti (volt lindenbergi) és innsbrucki magyar menekült középiskolák javára. Az iskolák igazgatói kérik a magyarokat, hogy akiknek irodalmi értékű bármilyen tárgyú magyar könyve van, amit nélkülözhet, adják az iskoláknak. Magyar könyv hiányábannem lehet a tanulni vágyó, szépre és magyar szóra szomjas ifjúságot a magyar irodalom remekeivel megismerteim. Úgy pénz, mint könyvadományokat kérjük a pénztárosnőnk MRS. GUSTAV KRAUHS 119 HOWELL STREET TRENTON, N. J. címére küldeni. Adományokat hirlapilag nyugtázzuk. Magyar Otthon Club Jótékonysági Bizottsága. Hatalmas magyar kettős miisor a trentoni Centre Theatre-ben. i greeting* to all our Advertisers and Friends Jersey Híradó.
