Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)
A kezelésre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy a technikája a laza, vagyis a lazán kezelt foltoktól egészen a „Zachlích“ megdolgozott formákig váltakozik és ezáltal egy bizonyos optikai gazdagság jön létre szemlélés közben. Pl. ha nézzük a bazilika vagy a libák kezelését és hozzá viszonyítjuk a középen lévő aktnak vagy páncélnak a megoldását, az ecsetkezelés két szélső pólusával találkozunk, A kompozíció két szélén egy-egy semleges nyitó, illetőleg záró figura foglal helyet, amelyik tárgyi értelemben nincs szoros összefüggésben Szent Márton életével, azonban, ha ídőbelileg képzeljük el egy ilyen képnek a szemlélését, kell, hogy legyen egy megindító és egy záró akkord. Az egész mű felépítésén a zöld és rózsaszín színtémát változatosan gazdagítja a kép két szélén elhelyezett intenzív kék folt. A függőlegesek és vízszintesek tagolása itt is meg van oldva, azonban nem olyan feltűnően, mint a másik kompozíciónál, mert optikai hatásában a mennyezeten elhelyezett gerendák nem annyira szerves részei a látványnak, mintha az oltárkép freskóját szemléljük. A kezelésben egy bizonyos keménység, sőt közelebbről nézve durvaság tapasztalható az egyes foltok megmunkálásánál. Azonban tekintetbe kell venni a nedves falnak a követelményeit, amely kényszeríti a művészt arra, hogy egy bizonyos zárt idő, három-négy óra leforgása alatt el kell végeznie aZ aznapi munkát, mert a fal csak addig képes a festékanyagot megkötni. Ez bizonyos határozottságot és gyorsaságot igényel, amely finom, közelről szemlélhető szép részletek megoldásának nem kedvez. Viszont természetes, hogy bizonyos távolságból érezhető legyen benne minden részlet. Mert hatásra dolgozik a freskó festője, nem közelről nézhető szép rajzra. A háttérben látható hegynek a sötétkék kontúrja és ennek a stilizált előadása tulajdonképpen pregnánsabbá akarja tenni a kompozíciónak fölülről is a középpont felé való vezetését. Mint érdekes motívumot említhetjük még azt, hogy amíg a kép indításánál inkább a felső rész nyugodtabb és lent folyik az akció, a kép záróoldalán inkább fönt aktívabb a színskála és mozgalmasabb, lent pedig a katafalknál sokkal nyugodtabb és nem annyira aktív. A történetíró kezében ábrázolt írótoll fehérségénél és exponáltságánál fogva az egyháztörténet szimbólumaként kezelhető. A technikai kivitelről szólok utoljára. E téren egy régi középkori eljárást alkalmaztam, melyet a barokk korszakig általában mindenütt használtak, de azóta feledésbe ment. Pedig az igazi freskó festészetnek éppen ez az alapja. Ez az eljárás abban áll, hogy a nedves vakolatban rejlő kötőanyagra, nevezetesen a mészre bízza a képnek rögzítését és állandósítását. A nedves falra festés a tulajdonképpeni freskó, míg a száraz festés neve „secco“. Nálunk Benczúr Gyula, Székely Bertalan és mások a seccofestést művelték, vagyis a kiszáradt falra festették 16
