Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

Előszó.

„Háború van most a nagyvilágbanA nemzetek szinte példátlan lendülettel, lelkesedéssel és törhetetlennek látszó szívóssággal küzdenek egymással a haláltosztó fegyverekkel — a területért, a földért. — De ugyanekkor hasonló erőfeszítéssel folyik egy másik, vértelen, de nem kevésbbé jelentős harc: az eszmék harca — a lelkekért.

Fájó szívvel gondolunk a véres harc áldozataira: a rombadölt, elhagyott családi fészkekre, városokra; a harcban elesettekre és az árván maradt ártatlan gyermekekre: — de aggódva gondolunk az eszmék harcában Krisztustól eltántorított, elpártolt telkekre is.

Mindkét harc szerencsétlen áldozatai közel állnak hozzánk, éppen ezért megtettük értük azt, amit megtehettünk: imádkoztunk a véres harc áldozataiért és azért, hogy jöjjön el az idő, mikor „a nemzetek megnyugosznak egymás mellett békén“. — De imádkoztunk az eszmék harcában Krisztus táborától elpártoltakért is, hogy ismét megtalálják az utat Krisztushoz.

És mivel hivatásunknál fogva éppen ez: a lelkeknek. Krisztushoz vezetése lesz a feladatunk, a Sz. Á. E. keretében is igyekeztünk erre a hivatásunkra felkészülni: mégpedig az A. C. immár második éve kitűzött munkatervének („Világiak Krisztus országáért“) megfelelően egyrészt önképzőkört munkásságunkat is apostoli lelkületűnk kialakításának szolgálatába állítottuk, másrészt a világiapostolnevelés legfontosabb kereteivel, az egyesületekkel (főleg Kalot-tal, Kioe-vel, Szív gárdával), ezek vezetésével próbáltunk megismerkedni.

Erről a munkánkról számolunk be ,,Jelentés“-ünkben. amelyet szeretettel és bizalommal bocsátunk útnak és küldünk meg főtisztelendő Kültagjainknak.

Szeretettel küldjük, hisz egész évi örömmel, küzdelemmel, fáradsággal végzett munkánkról számolunk be benne, amely munkánkra, — mint minden, szent hivatásunkért végzett munkánkra, — jó érzéssel, örömmel és szeretettel gondolunk.

Bizalommal küldjük, mert hisszük, hogy a fiatal

3