Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

így közvetlenül is szolgálják a hívek az Isten és emberek között fennálló kapcsolatot, mikor egy-egy kijelölt egyénnek lehetővé teszik az iskoláztatást, melynek vége a papszentelés. Ilyen és hasonló formákban van meg a laikus, „Királyi papok" befolyása most is a felszenteltek megválasztásában azon mód helyett, amely a szertartásban szerepel, midőn a püspök megkérdezi a híveket az illető papjelöltek méltó volta felől. Gondolhatunk még a magyar királyok püspökjelölő jogára, mely szintén ide tartozik.

Csak éppen megemlítjük, hogy milyen fontos szerepe van a laikus híveknek a szentkenet szentsége körül, hiszen csak ők gondoskodhatnak pl. a városban arról, hogy a beteg jókor és megfelelő előkészülettel vegye fel a szentséget. Hogy ezzel ismét szolgálja Isten és az ember kapcsolatát, tehát királyi papi szerep, nem kell külön mondanunk, hisz egy örök életen át tartó jó vagy rossz kapcsolatot segít elő, illetőleg akadályoz meg.

Ha a keresztség körüli tevékenységet vesszük — hisz ezáltal lesz az ember az isteni természet részesévé (tehát királyi pappá) — kiszolgáltatása valóban papi tevékenység. Ezt a szentséget fontossága miatt a laikus is kiszolgáltathatja. A szülőknek döntő szerepük van e szentségben is, mert rajtuk áll, vájjon élő kapcsolatba jut-e a gyermek az Istennel. Vallásellenes országokban, sőt másutt is részben a gyermekek nevelése főképpen a szülők kezébe van letéve. Missziókban pedig a pap csak ritkán érintkezik a hittanulókkal. Micsoda óriási, igazán papi szerep vár tehát a laikus hitoktatóra. És ha már a misszióknál vagyunk, szólnunk kell arról, hogy mennyi feltétel teljesedése szükséges, amíg a laikus áldozópappá lesz és kikerül a misszióba. Közérdeklődés a missziók iránt, hivatás ápolása, tanítás, nevelés, utazás, felszerelés, sőt a létfenntartás anyagi eszközeinek az előteremtése, mind legtöbb esetben a laikus hívő papi munkájának gyümölcse. Tagadhatatlan, hogy ezzel is az Isten és az ember kapcsolatát szolgálja, tehát papi tevékenység. Ezen tevékenységéért, melyhez az ima is hozzátartozik, nevezte XI. Pius pápa Lisieuxi Szent Terézt a missziók fővédöjének, noha rövid élete alatt csak itthon szolgálta a missziók ügyét.

De a kegyelem fenntartásában is, mely hasonlóképen fontos, mint a megszerzése, nagy szerepe van a hívőknek, hisz ők alkotják a megkeresztelt környezetét. Ha az jó, akkor nagyon előnyös és a lélekben az isteni malaszt megmarad akkor is, ha keveset érintkezik papokkal. Ha viszont a környezete romlott, a pappal való gyakori találkozása mellett is könnyen elvesztheti a keresztségi kegyelmet.

Ezért is hangsúlyozza és sürgeti az egyház feje annyira az actio catholicát, az egész egyháznak, nevezetesen a laikus

37