Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1938-1939 (Szombathely, 1940)

ján megértéssel, szeretettel eloszlatni kételyeiket, irányítani, nevelni őket. őszinteség, közvetlenség az érintkezésben, testvéries, családias viszony a tagok között, a tagok és a vezető között a biztosítékai annak, hogy megnyílnak a szívek és végezheti apostoli munkáját a vezető. Embertárs szól itt az embertársakhoz, Krisztus titokzatos testének tagjai egymáshoz és Isten országának kiépítésén dolgoznak akkor is, ha nem szorosan lelki vagy hittudományi témát tárgyalnak.

Az előadás elérte célját, ha közelebb vitte a hallgatókat a krisztusibb ember, magyarabb magyar életideálokhoz, ha az értelmen keresztül az akarat is megerősödött a krisztusibb szellemben végzett munkára.

Az érdeklődés állandó ébrentartására a tagokat is szerepeltetheti a vezető önképzőkörszerűen levezetett gyűléseken. Itt ők adnak, ami sarkallja őket jó ötletekre, előmozdítja az öntevékenységet, kapcsolatuk pedig szorosabbra fűződik az egylethez. A fáradságos színdarabelőadások mellett gyümölcsöző néha régi kedves népszokások felújítása és előadása.

Néhány ünnepély is szükséges az év folyamán; jó, ha a tagok mindig készülnek valamire, de nem szabad agyonterhelni őket. A készülődések változatossá, pezsgővé teszik az egyleti életet, a vezetőnek pedig számos alkalmat nyújtanak, hogy barátságos beszélgetések, szórakozások közben is adjon a lelkeknek lelke kincstárából. Az ünnepélyek tárgya (változatos: vallásos és hazafias, komoly vagy víg. Egyre jó ügyelni: ne legyenek mindig sablonszernek. Különösen a hazafias ünnepélyekre kell vigyázni.

A hazafias érzést állandóan ébren kell tartani, de semmi szükségünk sincs arra a magyar szellemtől távolállók agyából kipattant és a magyar lélektől idegen, üres, szentimentális hazafiságra, amely nagyhangú frázisokban, az ellenség gúnyolódásában éli ki magát. A magyar ember szereti hazáját, de lovagias, és bár különbnek tudja magát, nem gyalázza ellenfelét. Az ünnepély ünnepi megnyilatkozása a közösség lelkületének, érzésvilágának, amire a távolabbi előkészület a csendben végzett komoly munka. Tükrözze a krisztusibb embert és az öntudatos magyart vissza az ünnepély, ezt akarjuk kialakítani lelkűnkben, nem az üres hangoskodást. Erre ügyelni kell a műsor összeállításánál, az anyag (vers, ének) és a szereplők megválasztásánál.

A jó pásztor nem sajnálja a fáradtságot és nem enged

18