Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)
ELŐSZÓ. A hitetlenség hatalma a XX. században újra naggyá lett a földön, elemi erővel tombol az emberi szívekben és végigsepri az egész földkerekséget. Nemcsak az egyének mint egyes emberek álltak zászlói alá, hanem országok s ezek keretén belül kormányok voltak és vannak, kiknél kimondottan a hitetlenség uralkodik. Csak a kisebb baj lenne, ha ezek hivatalosan nem vennének tudomást Istenről, Krisztus földi Egyházáról, élnék állami életüket, de ők politikai viszonylatban is állami hatalommal fáradoznak azon, hogy Krisztus földi királyságát, Egyházát eltöröljék a földről. Keletről Oroszország fenyeget, forradalmas kezével belenyúlt már Nyugat testébe is, s forradalmasítani törekszik az egész Európát. Jól ismerjük eszközeit. Spanyolországot lángbaborította, égő templomok, meggyilkolt emberek ezrei, feltört tabernákulumok, özvegyek és árvák kísérik útját. Nyugaton társa és előkészítője lett a tőlük imádott, demokráciába gyökerezett és rábazírozott szabadkőmívesség, mely ma a nyugati országokban döntő szerepet játszik. Németországból a barna métely veszedelme árad. Ilyen körülmények között Magyarország s vele az egész világ kettős szentévre készül. Az egyik Szent István halálának 900 éves jubileuma, a másik Budapesten tartandó XXXIV. eucharisztikus világkongresszus. Az első csak a mi ünnepünk, magyaroké. Ünnepeljük is, idézzük közénk a nagy Örszágépítőt, aki a pusztákról futott lovasnépet ide gyökereztette a Kárpátok medencéjébe, s jövőjét, kultúráját, fejlődését biztosította azzal, hogy beállította a magyarság útját a nyugati népek sorsközösségébe. Hol vagy István király, téged magyar kíván — énekeljük mi megcsonkítottságunkban árvák, de benned és veled, első királyunk, nagyok és magyarok. A másik az eucharisztikus világkongresszus, mely az egyetemes katolikusság ünnepe is lesz. Ha máshol és mások bántják az Eucharistiát, ide jönnek az egész világról azok, akik szeretik: ha mások ellene küzdenek, idejönnek hozzánk, akik a szeretet kötelékében eggyé válva készek azt megvédeni, meg is halni érte. Krisztus katonáinak toborzója lesz nálunk, a Krisz3
