Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

Ez természetes is volt. Az alsó néposztály még messze volt attól a műveltségi foktól, hogy a liberalizmus gondolatait befogadhatta volna. A parasztságnak, általában a falunak megvoltak a maga egészen sajátos gondolkozási törvényei, amelyeket századok alakítottak ki, és mivel senki sem törődött helytállóságukkal vagy téves voltukkal, meg is csontosodtak ezerféle kinövéseikkel, ma is kísértő babonáikkal együtt. Az új problémák közvetlenül nem érintették a falut: a parasztság továbbra is élte egyszerű, szokásokkal körülkerített életét. Szinte mozdulatlan volt ez az élet, annyira el volt határolva az ősöktől áthagyományozott gondolkozásmóddal.

Ezt a szorosan elzárt kört igazában csak a világháború bontotta meg. Addig a felsőbb rétegek mozgalmairól már csak azért sem vett tudomást a falu, mert munkáját elvégezve annyija mindig volt, hogy — ha szűkösen is, — de megélt és elég volt önmagának. Nem sokat törődtek vele, s így igényei nem fokozódhattak, és mert sorsával általában meg volt elégedve, nem is fokozódtak. A háború előtti békevilágot ma mindenki csak dicsérve emlegeti.

Az akkori falu legfőbb ereje — mindenkinek el kell ismernie — nem annyira az anyagilag rendezettség volt, hisz akkor is voltak súlyos bajok, hanem a vallás eleven élése, a mindennapi életet irányítani tudó hit, a „falusi erkölcsök", a „falusi vallásosság".

A háború után azonban minden erősen megváltozott. Segítette ezt az a körülmény is, hogy a háború katonája sokfelé járt, sokat látott, tapasztalt, s így látóköre, ismeretvilága kiszélesedett és ezzel együtt igényei is megnövekedtek. A változás igazi oka pedig ez: a falut a háború után érte el a XIX. sz. nyugtalanító, kétségeket támasztó szellemáramlata és elsősorban és főképen gondolkozásmódban, világnézeti kérdésekben jelentett ez nagy eltérést a régi falu alapjában vallásos lelkületétől, Az új szellem legszembetűnőbben a közösség élettevékenységeiben nyilatkozik meg. (Pl, képviselőválasztás, könyvtár-összeállítás, valamilyen községi gyűlés!) A századok által felállított korlátok leomlottak és a legalsó néposztály is — legalább vágyban, és ez a jellemző — részt kér a felsőbbek életéből; és nem idegen előtte az a gondolat sem, hogy lesz idő, amikor részt is kap belőle. Falu és város rövid tíz-egynéhány év alatt tőszomszédok lettek egymással. A vágyakozás és mást kívánás gyökere ott van a háború előtti kapitalista berendezkedésben: a mezőgazdaság, a munkásság századok óta szilárdnak látszó élete már ekkor

33