Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

szerűen letelepedett melléje. Aztán minden bevezetés nélkül ezzel a furcsa kéréssel huzakodott elő:

— Testvér, ezután ne Juppiter nevében, hanem az Ismeretlen Isten nevében kérj segítséget az emberektől.

A koldusnak kerekre nyílt a szeme a csodálkozástól.

— Ő majd — folytatta az aggastyán — meglátod megsegít. Több és jobb szívvel nyújtott alamizsnát kapsz, mint eddig.

— Nem hiszek én egy Istenben sem — legyintett a koldus —, nekem csak arra jók az istenek, hogy másokban a könyörületességet feltámasszam irántam.

— Nem baj, ha nem is hiszel bennük, úgyis csak egy igaz Isten van, az Ismeretlen. Az sem baj, ha még nem hiszel az Ismeretlenben sem, majd magához édesít Ő téged is, csak tedd meg, amire kértelek.

A koldus sokáig nézett a levegőbe. Gondolkozott. Az aggastyán nem zavarta. A kéregetőben szánalom és számítás keltek harcra egymással. Ha más Isten nevében koldulok — morfondírozott magában —, megeshetik, hogy nem kapok alamizsnát. De meg úgy sajnálom ezt a szegény embert is. Olyan kedves, jó öregnek látszik, csak mint én különös viselkedéséből látom, nem épelméjű. Szegénynek talán más öröme nincs is, mint rögeszméjének teljesülése. Én is most megfosszam egyetlen örömétől is?! . . . Nem, inkább megteszem kérését. És ha az Ismeretlen Isten nevében tényleg nem adnak, még mindig visszatérhetek JuppiterheZ. Majd szavakban így formulázta meg gondolatait:

— Megtehetem. Nekem igazán mindegy, hogy melyik isten nevében koldulok, nekem csak az a fontos, hogy adjanak. De mi értelme van az egésznek? — fordult aztán az aggastyánhoz, hogy szánalmában némi érdeklődést is mutasson.

— Az, hogy mindenki megtudja az igaz Isten létezését, aki számunkra még Ismeretlen — felelte felállva az ősz, és kedves mosollyal az ajkán eltávozott.

A koldus fejcsóválva nézett utána. De nem sokáig gondolkozhatott különös ismerősén, mert be kellett hoznia a beszélgetés alatt elhagyott kéregetést. Minden előzetes meggondolás nélkül az első arra járótól már az Ismeretlen Isten nevében kért adományt. Ő maga is meglepődött rajta, amikor kimondta. Az elhaladó csodálkozva nyitotta rá szemeit és pénzt szórt neki. Most sem kapott többet, mint máskor, de nem is várt. Nem hitt ő az istenekben sohasem.

25