Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

Horváth Ferenc diákonus halálára.

Búcsúzni fáj. Búcsúzni nehéz. Nehéz különösen attól, aki a szívünkbe írta a nevét. Ügy búcsúzunk tőle, mint aki nagyon messzire készül, s akivel talán igen soká fogunk újra találkozni. Azért megragadunk minden alkalmat, hogy ismételten megszorítsuk kezét, hogy újból szívünkre öleljük, mint felejthetetlen jóbarátot.

De hogy a búcsúzás meghatóbb legyen, próbáljunk visszaemlékezni rá, — vagy jobban mondva — magunknak egy kis képet alkotni róla, nem ítéletet mondani, mert ez már megtörtént az égben. És ne keressük azt, hogy vájjon lelke a föld minden homályától megtisztulva lépett-e az Ür elé, vagy talán még tisztulásra szorul, mert mi erre igen kicsinyek vagyunk. Hanem a szeretet és az imádság melegével gondoljunk rá igen sokszor.

De ki is volt ő tulajdonképpen — kérdezhetné valaki, hogy még mindig nem tértek napirendre halála fölött. A válasz igen rövid: ember volt — és evvel azt hiszem majdnem mindent megmondtam. Egy kavics volt — ha bármely apró is —, akit az Ür beledobott az élet vízébe és képzett maga körül hullámgyűrűt, amely kicsi volt bár, de mégis hatott és eljutott a szívekig, hogy ott tovább rezonáljon még akkor is, amikor a kavics már rég eltűnt az élet vízében. Voltak emberek, akik még éltek, igen kicsinyek voltak és csak halálukban lettek igazán nagyok, az emberiség hősei. Egy fiatalon elhalt pap koszorújára ezt a fölíratot készítették: hős volt, mert pap volt. Mert pap volt és ifjú volt. Én azt hiszem minden fiatal keresztjére oda írhatnánk, hogy hős volt. A mi testvérünket is megilleti e jelző — hősi halott volt, a munka nagy harcának halottja. Mert a munka harc és a harc áldozatokat követel. Hogy mért ő lett az áldozat, azt ne keressük. Az ősszel lehulló, elszáradt falevél sem kérdezheti, hogy miért kellett éppen neki lehullania. És nekünk is meg kell nyugodnunk és nem világfájdalmasan nézni a jövőbe, mert ha van isteni gondviselés, minthogy van, akkor az kétségen kívül megnyilvánul a pap életében. De ez nem jelenti azt, hogy fanatikusan /és hidegen nézzünk arra a sírdombra, amely egy fiatal szívet takar.

19