Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1934-1935 (Szombathely, 1935)

frisülve az esti harangszókor Angelussal köszöntöttük az Üdvözítő szeplőtelen Anyját. Megérkezésünk hírére a falu gyermekei körülfogták a plébánia-lakot és megérkezett Dömök József petrikeresztúri s.-jegyző úr a feleségével, aki a község kiváló tanerője és vacsorára invitálták meg a csapatot. Itt szó került azokról az áldatlan állapotokról, melyek a hitélet és a gazdasági élet terén megnyilvánulnak.

A meghívást elfogadtuk. Pompás étkezés volt. A fiúk kitettek magukért. Az egyik „közlegény“ annyi rétest fogyasztott, hogy ha mérték szerint tekintjük a dolgot, egymás mellé rakva kitették kampósbotja hoszszúságát.

Esti ima után nyugovóra tértünk a szénapadláson. Másnap reggel a jegyző úrtól hallott dolgokról meg is győződtünk. Nagy a nyomor. Az emberek meg vasárnap is dolgoznak a betevő falatért. Vegyesvallású vidék. A hívők nem ismernek még oly régi Mária éneket sem mint pl. „Egek ékessége.“ A többi Mária énekekről talán soh’se halottak. Szegény lelkipásztornak van itt dolga. Születési és halálozási arányszámról ne is beszéljünk.

Tapasztalatokban gazdagodva indultunk további utunkra. Keresztül haladtunk a Szegek településein. Pajzsszeg, Barabásszeg, Győrfiszeg és még vagy 12 drb. Lehetetlen utak. Még nyáron is nehezen járhatók. Itt van igazán „löjt és part.“ Ha sáros idő van a gyermekek nem tudnak hazamenni az iskolából délelőtti tanítás után, hanem egyes családok adnak a távolról járó gyermekeknek ebédet. Ezen a vidéken bőven találkozunk nyilasokkal.

Petrikeresztúr, 1935. aug. 7.

Alaposan kifáradva 11 óra 45 perckor érkeztünk meg főtisztelendő Fehér János adminisztrátor úrhoz. Ismertette a község történetét. Középkorban 2 részből állott. Petri Hym család birtoka volt 1260-ban. A községben az újkor elején több egytelkes nemes család volt. Ilyen volt a Patai család is. Ma is megvan ez a család, de miként a többi itt élő nemesi családok úgy ez is elszegényedett. A község Keresztár nevű része megnemesített zalai várjobbágyok tulajdona volt már 1275-ben. Már a XIII. sz.-ban volt temploma a községnek. A török hódoltsági idők után helyre kellett álli-45