Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1934-1935 (Szombathely, 1935)

ELŐSZÓ

r\

Valamikor nekünk is megjelent az Ür Jézus, mint az apostoloknak. Hívott bennünket. Ott hagytuk a világot. Követtük. S most itt a szemináriumban, félénken, remegő ajakkal súgjuk Szent Szívének: „Uram! kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.“ (János 6, 69). Tégy elitté minket, a Te szolgáiddá. Bár tudjuk, hogy ez a hivatási terület szent, mint az égő csipkebokor, de Te mondottad tanítványaidnak: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásához (Luk. 10, 2). íme itt vagyunk. Tégy szolgáiddá bennünket. Te vagy a mi életünk.

A programunk ugyanis Krisztus kovászává válni a szemináriumban, hogy kovász gyanánt erjeszthessük, krisztusi élettel átjárhassuk a világot.

Erősen hisszük, hogy a mai kavarodásnak, tobzódásnak, új világok kialakulásának nemcsak a betevő falatért való harc az okozója. Az új világnézetet a liberalizmus gúzsaiból kiutat kereső tömegnek tülekedő harca, hatalmas erőfeszítése formálja. És mi a tömeget akarjuk elrántani a szakadéktól, amely a fajimádat és a kommunizmus két véglete képében jelentkezik. A tömegért harcolunk, amely a jelszó-rengeteg miatt nem hallja az igazi jelszót, szent Ágoston jelszavát: „Az igazság felemeli a nemzetet, a bűn pedig szegénnyé teszi a népet.“ Elfelejti, hogy a túlzó nacionalizmus számtalan jogtalanság és igazságtalanság forrása. Nem látja az önzést, hisz a hazaszeretet mezével takaródzik, bár rikító: „Mi, a mi népünk az első.“ Az istentelen propaganda is elpártolásra késztet. Mételyzi az ifjúságot, s a vak tömeg elé nem vetődik a kérdőjel: Honnan kerülnek ki majd a család és polgári társadalom számára jóerkölcsű, béke- és rendszerető, a közjóra alkalmas és hasznos emberek elegendő számban?“ Az atheizmus mételyezi a családot, s polgári szerződés rangjára fokozza a házasságot. A testi vágyak füstje pedig elvakítja sokak szemét, s nem látják, hogy a család megfertőzésével a népek életének forrásai íertőztetnek meg.

3