Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1933-1934 (Szombathely, 1934)

4

végzése közben örülünk, ha ezért a célért valamit tehetünk. Az isteni szó: „hirdessétek az evangéliumot“ még a jövő szent álmaként lebeg előttünk, de műhelyünk kohójában tervek és célok kovácsolódnak: élesíteni akarjuk kardunkat és acélozni izmunkat a jövő szebb és jobb kialakulásáért. Érezzük azt, hogy egy spirituális világ van kialakulóban, amelyhez mi is adhatunk — imádságon kívül munkát is. Munkánk gyűjtés a jövőre. Ezért fogékony lélekkel figyeljük az egyház erkölcsi, szociális és társadalmi téren való megmozdulásainak irányelveit és azok hatását, örülünk sikerein, szomorkodunk szenvedésén, örülünk annak, hogy országok teszik magukévá Szt. Péter utódának szózatait, de ugyanakkor fáj az, hogy vannak nemzetek, ahol az isten és a vallás fogalmának és az Egyház tekintélyének, tanító hivatalának gyökeres kiirtásáról törvényekkel gondoskodnak.

Egyházunk örömeit és szenvedéseit így átérezve munkálkodunk önképzőkörünkben. És ezt annál szívesebben tesszük, mert érezzük, hogy összes tagjaink hátunk mögött vannak szeretetükkel, erkölcsi és anyagi támogatásukkal. Ezt kérjük a jövőre is!