Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

II. A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén és a XX. század első felében

Nagykun-Szolnok vármegye főispáni tisztét, közéleti tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a megye és a megyeszékhely Trianon utáni fejlődéséhez.376 1923. április 1-jén változtatást hajtottak végre a vármegye közigazgatási beosztásán is, a további centralizáció jegyében a Jászsági alsó- és a Tiszai alsójárások Szolnok vonzáskörébe eső községeiből - Tiszasüly, Besenyszög, Kőtelek, Rákóczifalva, Tiszavárkony, Vezseny, Szajol - Szolnok székhellyel egy új, Központi járást hoztak létre, az új járás főszolgabírójává a törvényhatósági bizottság Scheftsik Györgyöt választotta meg.377 Az 1920-as évek végén lényeges változások történtek a vármegyei és városi közigazgatás terén is. Az 1929. XXX. te. - a régi vármegyei szervezet alapjait ugyan meghagyva - alapvetően újraszabályozta a törvényhatóságok szervezetét és hatáskörét.378 A konzervatív hatalmi centralizáció jegyében a jogszabály a törvényhatósági választójogot tovább szűkítette azzal, hogy a jogosultságot - az országos képviselőválasztási joghoz szükséges 2 év helyett - a törvényhatóság területén, a választást megelőző 6 évi helyben lakáshoz kötötte. A szavazás - hasonlóan az országgyűlési képviselőválasztáshoz - még mindig nyílt volt. Az új törvény a törvényhatósági bizottsági közgyűlés összetételének megváltoztatásával a közigazgatás további centralizálását eredményezte, a törvényhatósági önkormányzatok jogkörét még tovább korlátozta, még erősebben ellenőrizte.379 A közgyűlés tagjai - szemben az 1886-os közigazgatási törvénnyel - most már nem felerészben virilistákból és felerészben választottakból kerültek ki, hanem a tagság 2/5-e virilista, 2/5-e választott tag, 1/5-e pedig érdekképviseletek és felekezetek kiküldöttje volt. Ráadásul a kormányzat befolyásának növelése érdekében a törvény bevezette az örökös tagság intézményét is. A főispán jogköre a törvényhatóságok élén változatlan maradt, de a vármegyék főispánjainak már amúgy is olyan széles jogköre volt, hogy azt már ez a törvény sem tudta volna tovább bővíteni. 1929 után is az alispán maradt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, jogköre gyakorlatilag változatlan maradt. Törvényes helyettese maradt a főjegyző, aki mellett a másodfőjegyző, a vármegyei aljegyzők, illetve e törvény értelmében a vármegyei fogalmazók, a közigazgatási gyakornokok, mint az alispán közvetlen alárendeltjei látták el a fogalmazási teendőket, vezették a jegyzőkönyveket, mint előadók működtek a közgyűlésen, illetve a

SCHEFTSIK GY. 1935. 175-176. p.

Uo. 174. p.

1929. Évi Országos Törvénytár. Magyar Királyi Belügyminisztérium. Bp., 1929. 333- 384. p.

VÖRÖS Károly: Helyi képviselet 1867-1945. In: História, 1985. 5-6. és 58-59. p.

114