Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

1746. március 19. Mária Terézia címeres pecsét használatát engedélyezi a jászok és kunok kerületei számára Mi, Mária Terézia, ajánljuk az emlékezetnek, hogy jóindulattal megfontoltuk a következőket: A kormányzásra rendelt fejedelmek alattvalóikat nemcsak a kölcsönös egyetértés ápolása által szokták a belső rend megőrzésére összetartani, és helyzetüket a törvények megtartásában megszilárdítani, hanem a privilégiumok biztos kedvezményeivel és különleges szabadalmakkal is. Elsősorban pedig a hiteles pecsétek engedélyezésével (ezeknek a megerősítésével lehet a különféle bírósági és hivatalos állami kiadmányokat szilárdabbá és hitelre méltóbbá tenni) a dolog örök emlékezetére, és a helyes intézkedések számára leginkább alkalmas engedélyezésekkel szokták alattvalóikat ékesíteni és kitüntetni. (Ezért) Mintegy valamilyen tiszta forrásból, részint a jól rendezett államnak hibamentes igazgatása, részint pedig a felmerülő ügyek intézéséből keletkező bármilyen írásbeli eszköznek a vitathatatlan igazsága, örök érvényessége innen szokott törvényesen létrejönni. Ezért mi is, akik Isten kegyelméből, a földkerekség színpadán a többi keresztény fejedelmet megelőzve az első helyet birtokoljuk, annyi országnak és tartománynak kormánypálcáját és gyeplőjét tartjuk kezünkben, kezdettől fogva soha semmi nagyobbat nem óhajtottunk, mint, hogy az Istentől reánk bízott és alánk helyezett népeknek, - akiknek csakis az engedelmesség dicsősége hagyatott meg - császári és királyi kegyelmünk nyilvános hirdetésével kedvezzünk és így őket az ő törvényes királyaik és uraik iránt szilárdan tanúsítandó hűségre, és egyedülálló tetszeni törekvésre lelkesen buzdítsuk. Ezért tehát a jászok és mindkét Kunság kerületi lakóinak felségünk előtt abban az ügyben tett alázatos kérésére és könyörgésére, hogy: ami összességbe foglalt kerületek az ő mostani, minden földesúri jogtól mentes helyzetüknek megfelelően, egy olyan pecsétre is, amely alatt a három kerület által lezárt ügyeket, valamint az ő főkapitányuk által meghatározott eljárásokat, továbbá az ő megbízatási, teljhatalmú és bármiféle írásaikat hitelesíteni lehet, az így hitelesített akták pedig megfelelő megbízhatóságot és tekintélyt nyerjenek, mindenképpen rászorulnak. Mi a legfelső császári - királyi tekintélyünk alapján, a gyűjtőnévvel összefoglalt ama három kerület számára az alábbiakban ismertetendő pecsétet kegyesen engedélyezni méltóztatunk az előbb említett használatra. Végül a legkegyelmesebben figyelembe véve ama hűséget és hűséges szolgálatokat, melyeket azoknak a kerületeknek a lakosai különböző dolgokban alkalomszerűen nyújtottak elsőnek említett Magyarországunk Szent Koronájának, továbbá házunknak, sőt felségünknek is (jelesen az imént lecsillapodott porosz háborúban) nemkülönben a közjó érdekében teljesített egyedülálló buzgóságot, amit a jövőben is teljesíteni fognak, - miként jóindulattal feltételezünk róluk. Mi a jászok és mindkét Kunság kerületei lakóinak említett kérésére, különleges császári és királyi kegyünkből és a hatalom teljességéből annak engedélyezését és jóváhagyását elhatároztuk. Ezért azok a gyűjtőnévvel összefoglalt kerületek bírjanak egy, a mondott használatra készített külön pecsétet, és a kiadványaiknak azzal történő ellátásával, más hasonló közösségek példájára, zöld viasszal is használhassák. Továbbá az a pecsét körükben hitelességgel rendelkezzék és főkapitányuk legyen köteles azt megőrizni. Ennek a pecsétnek a címerpajzsa, avagy jelvényei a következők legyenek: A pajzs vízszintesen van elvágva, a felső része három részre osztott. Az első rész aranyszínű, természetes színű ugró oroszlánt ábrázol, amely a pajzs jobb oldala felé fordul, nyelve és körmei pirosak, hátulról előre vetett farka kétfelé ágazik. A pajzs felső részén az egyik oldalon a fogyó hold, a másikon hatágú csillag kíséri. Mindkettő piros. A második rész kékszínű, a Pálffy-család jelvényét mutatja, aki jelenleg a Magyar Királyság nádora is törvényszerűen a kunok bírája. A harmadik rész ezüstszínű, gyalogos magyar katonát ábrázol, aki kihúzott kardot tart a kezében, kék öltözettel, piros sapkával és nadrágban, aranyszínű lábvérttel. A pajzs alsó része kékszínű, harcra kész rohanó lovas katonát tüntet fel, aki fehér lovon ül, gyolcsruhába öltözve, aranyos lábvérttel, feje sisakkal fedve, kitüntetésekkel és a hátáról lobogó katonai köpennyel, mindkettő piros. Jobbjában aranyos vadászkürtöt tart, bal keze ezüstszínű pajzzsal védve. Ennek a résznek a tetején három folyó látszik, melyek a Dunát, a Tiszát és a Marost jelzik. A jászok és a kunok, akik lovas és gyalogos hadi népek (miként a jelvények 92