Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)
A hátlapon: Bejegyeztetett: Magyarul: Az szőlőről való levél. SZML Török oklevelek gyűjteménye. Jászberény. 44. sz. Fordítása megjelent: HEGYI Klára: Jászberény török levelei. In: Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988. 73. p. 1645. szeptember 13. A jászberényi főbírák nemzetségük "régi szokott pecsétjével megerősített levele" atyafiaik igazolására és védelmére, akik marhákat hajtanak el eladásra Mi az nömös jász földen Jász Beriny várassanak főbérái, Culin István s Hegiesy János, esküdt polgár társaival és tanácsbeli urainkal egyettömben magyarországi Tekéntetös Nagyságos Zászlós Uraknak, Végbeli Fő- és Vicekapitányoknak, Hadnagyoknak, Porkoláboknak, és egyéb rendbeli Vitézlő Urainknak, kulcsos várassokbeli és falukbeli Főbéráknak, és Polgároknak, Urak Jószági Praefectussinak 1 és Udvari beraknak, császár úr ő felsége Harmincadossinak, Vámossoknak, Rév- és uttőrizőknek kiknek illik, alázatos szolgálatunkat, némellyeknek pedig mindenkorbeli kész barátságunkat ajánljuk. Kétség nélkül az egész Magyarországban lakozó urainknak tudtokra lehett, hogy ez mi jász nemzetségünk egynehány száz esztendőiül fogvást régi szent királlyoktul szép privilégiumokkal 2 ide fölékesetőttött. Többi közöt penig azzal, hogy soha semmi marhánktul és egyéb jószágunktul, mellyeket várassokra és egyéb hellyekre hajtattunk, küldtünk avagy vitettünk, sem harmincadot, sem vámott, sem révpénzt nem adtunk, és aval kötölessek nem vagyunk, nem is tartozunk. Mely szabadságinkat egymás uttán levő hatalmas császárok és királlyok megerősettették, az minthogy az boldog emlékezető hatalmas második FERDINAND római császár, Magyar- és Csehországnak koronás királlyá mind a' két soproni elmúlt gyüléssökben juxta articulus anni 1622 et anni 1625 3 újab donatiójával 4 megerőssetötte, és jóvallotta. Minthogy azért ez mi levelünk mutató attyánkfiai Jonancsi János, Nagy Miklós, Szegy Márton ez világba' való életének táplálássájért bizonyos számú marhákat megindíttják és felhajítják olly helyre, az hol az eladásba' job módja és alkalmatossága adattik. Hogy úttja azért ez mi attyánkfíainak bátorságossal lehessen, és nemes jász személlyek és marhájok felől semmi kétség ne legyen, sőtt szabadságunk és szabadságjok mindeniek előtt, nilván legyen, attuk ez mi nemzetségünknek régi szokott pecsétivell megerőssetött levelünkéit. Kérvén azon minden rendeket szeretettel, hogy az mi attyánkfiaitt marhájokkal egyettömben bocsássák és bocsátassák mindenütt szép békével. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis.-^ Datum ex civitate nostra libera Jász Bereny die 13. Septembris anno 1645. 6 Idem qui supra 7 Egyoldalas eredeti levél. Alul középen 30 mm átmérőjű, ép ostyapecsét - a város eddig ismert legkorábbi pecsétje: SIGILLUM * CIVITATIS * JÁSZ * BEIRIN körirattal, a pajzson keresztet tartó vitézi kar, mellette balról a kereszten függő KÜRT. OL E. 211. Jászkun iratok, d. II. 35. tétel. Lymbus II. 113. csomó. - Nyomtatásban megjelent: BOTKA János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. Szolnok, 1988. 260-261. p. A magyar nyelvű, tisztán olvasható levélből fontos információkat szerezhetünk a városi szervezetről, a sok kérelemben, panaszos írásban emlegetett harmincadok, vámok, révpénzek megfizetése alóli mentességről, a marhafelhajtások gyakorlatáról. Különösen kifejező s önmagáért beszél az "adtuk ez mi nemzetségünknek régi szokott pecsétivei megerősítött levelünket" részlet. A levelet a város eddig legrégibbnek ismert s épen megmaradt pecsétje zárja, amelyen vitézi kar által tartott kereszten egy díszes kürt függ. 64
