Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

1514. május Dózsa György kiáltványa Pest és Külső-Szolnok vármegyék népéhez Székely György,

1 vitéz katona a keresztesek Istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának s nem egyúttal az uraknak alattvalója, Magyarországban, név szerint pedig Pest- és Külső-Szolnok vármegyében levő városoknak és falvaknak, együtt és egyenként üdvözletünket! Tudjátok, hogy a hitszegő nemesek ellenünk és egész keresztes-hadunknak ezen szent célú gyülekezete ellen ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is nektek számkivetés és örök büntetés, valamint fejetek és minden javatok elvesztésének terhe alatt parancsoljuk, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosba; és siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátolni, megfékezni és megzabolázni tudja. Ha úgy tesztek, jól van; különben a fent írt büntetést vonjátok magatokra. Sőt ezzel sem érjük be; hanem saját telketeken kapufélfátokra függesztetünk és akasztatunk fel, nyársba vonatunk, vagyonotokat elpusztítjuk és zsákmányra hagyjuk, feleségeiteket és gyermekeiteket pedig megöletjük. Forrás: MARKI Sándor: Dósa György. Bp. 1913. 180. p. - Nyomtatásban közli: ANTAL Árpád: Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez. Szolnok, 1969. 23. p. A Dózsa-féle parasztháború kitörése az úgynevezett második jobbágyság kialakulásához, a majorsági gazdálkodás általánossá válásához, s a jobbágyi terhek növekedéséhez kapcsolódott. Ez feltehetően a külső-szolnoki és hevesi jobbágynépességet is megmozgatta. A jászok és kunok részvétele e megmozdulásban egyértelműen nem bizonyított. 1 Dózsa Györgyöt székely származása miatt Székely Györgynek is nevezték. 1537. október 22. A budai káptalan jelentése Szapolyai

1 János királynak, Werbőczy István és Imre nevű fia Szolnokba és más birtokokba történt beiktatásáról i..? Mi együtt halászteleki Nagyrévy [Nagh Rewy de halazthelek] Lőrinc nemessel, őfelsége emberével

3 a királyi kúriától oda speciálisan kiküldött és a királyi ítélőlevélben név szerint megnevezett más királyi nemes emberek közé - a mi emberünkként magister Buday [de Buda] István tisztelendő atyát [káptalani] társunkat küldtük ki a mi bizonyságunkként,

4 annak a végrehajtásnak és birtokba iktatásnak a hiteles végrehajtására, akik onnan végül is hozzánk visszatértek, nekünk beszámoltak lelkiismeretesen, egybehangzóan, a következőképpen; midőn ők maguk a Szent Callixtus pápa ünnepe utáni legközelebbi második napon [1537. október 15-én] [...] a Külső-Szolnok vármegyében lévő hivatkozott Szolnok [Zolnok] falubirtok [így!] helyszínére érkeztek, az ítélőlevélben kiírt és megnevezett [...] szomszédokkal és határszomszédokkal összejöttek, nevezetesen nemes Vezsenyi [de Wesen] Mihállyal, halászteleki Szajoli [Zayly de halazthelek] Dénessel, nyényei [Neney de Nene] Lászlóval, a másik, fiatalabb, ugyancsak nyényei Lászlóval, felsőstobiczai Safarity [Saffaryth de felsewsthobysza] Péterrel, az újszászi Gálffy [Galffy de Wyzaz] Balázzsal, a kunhegyesi Andorkó [Andorko de Kunheges] Tamással, továbbá más becsületes emberekkel és jobbágyokkal, Fodor Tamással a váci káptalan zagyvarékasi [in Rekas] tisztjével, Gönczy [Genwnchy] Balázzsal, Gáspár György tisztjével, nemes Kátay [Kathay] Mihállyal, a szandai [in Zonda] Szegi [Zeghy] Jánossal, a nyényei Nagy [Nagh] Fábiánnal, Szalay [Zalay] Mihállyal az idősebb Nyényei László birtokrészének bírájával, Finnyás 47