Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

1500. január 23. II. Ulászló Szentimre pusztát eladományozza új adomány címén Mi [II.] Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, stb. királya - jelenlegi levelünk tartalmával tudatva - adjuk emlékezetül mindenkinek, akit illet; hogy mi némely híveink fenségünkhöz ezért benyújtott alázatos könyörgésére, továbbá pedig figyelembe véve és megfontolva hívünk berényi [de Béren] Sándor Márton hűségét és hűséges szolgálatai jelentőségét, amelyeket ő a korábbiakban a mondott Magyarországunk Szent Koronájának, valamint ennek következtében fenségünknek az idők [forgandósága] és a helyszínek váltakozása szerint, a saját képességének kifejtésével felmutatott és költségekkel alátámasztott - a Heves vármegyében bírt Szentimre nevezetű pusztáját [Praedium suum Zenthemreh vocatum in Comitatu hewesiense], amelyről ugyanő állította, hogy annak békességes birodalmában felmenői régtől fogva bent ültek, saját maga [pedig] most is bent ül, [állította továbbá], hogy arról a pusztáról elegendő levelet és írásos anyagot bírt, de közvetlen elődünk, a szépemlékezetű Mátyás király urunk halála után, a nagy fordulatok és viszálykodások elmúlt időszakában, az országunkra támadók rombolása miatt a levelek elvesztek, a pusztát pedig elidegenítették - együtt minden királyi jogunkkal, ha ilyent akármiképpen és csakugyan bírnánk ugyanabban a Szentimre pusztában vagy a felségünket illető minden lehetséges dologgal, ugyanúgy a minket illető mérték és arány szerint és hasonlóképpen az összes hasznával, továbbá valamennyi tartozékával, úgymint a művelt és műveletlen szántóföldekkel, a gyepekkel, a rétekkel, a legelőkkel, a mezőkkel, a kaszálókkal, az erdőkkel, a ligetekkel, a hegyekkel, a völgyekkel, a szőlőkkel, a szőlőhegyekkel, a folyóvizekkel, a halastavakkal, a halászóhelyekkel, a vízfolyásokban lévő malmokkal, az ugyanazon malmok helyeivel, általánosságban pedig az igaz és régi határain belül lévő és előrebocsájtott, bármily néven nevezett hasznai és tartozékai csorbítatlanságával, úgy ahogy a bent ülők és birtoklók kinyilvánították - a fent mondott Sándor Mártonnak és a szintén Sándor Györgynek - a mondott Márton [fiainak] Mihálynak és Gáspárnak, továbbá a szóban forgó Sándor György fiainak Ferencnek, Pálnak és Jánosnak és azok örököseinek, ugyanúgy valamennyi maradékiknak adtuk, ajándékoztuk és juttattuk, pontosabban adjuk, ajándékozzuk és juttatjuk új ajándékozásunk címén, örökjogon és visszavonhatatlanul, megtartás, birtoklás és használat céljából; mások jogainak sérelme nélkül, ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; amelyet kiváltságos formában kiállíttatunk, mihelyst hozzánk a maga valóságában vissza lesz küldve; kiadatott Budán, a Szent Pál apostol fordulása ünnepe előtti, legközelebbi ötödik napon [január 23-án], az Úrnak 1500-dik, magyarországi, stb. uralkodásunknak tizedik, a csehországinak pedig a harmincadik évében. Az oklevél eredeti, hiteles, latin nyelvű. A szöveg alatt a királyi nagypecsét nyoma és a viasz némi töredéke látszik. Az oklevél jobb felső sarkában a következő szöveg olvasható: "Commissio propria domini Regis".' Először dr. ILLÉSY János közölte magyarul. OL DF 283.755 - Nyomtatásban közli: BENEDEK Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 15. századi történetéből. (1401-1500). In: Zounuk 12. Szolnok, 1997. 282-284. p. /. Mátyás halála után a trónviszályok, belháborúk a mai megyeterület alkotórészeit is érintették. Emiatt utólag sokan kértek birtokaikra új adománylevelet. A jelzett Szentimre régtől jászok birtoka volt, s utóbb Jászberény határába olvadt bele. 1 Magyarul: "A király úr saját parancsa szerint". 2 ILLESY János: Jászberény rendezett tanácsú város levéltárában lévő kiváltságlevelek és oklevelek gyűjteménye. Jászberény. 46