Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Az oklevél végig latin nyelvű. Eredeti, nagy töredékes viaszpecséttel. OL DL 13.691. sz. Gyárfás István nyomtatásban is közölte latinul. Akkor a forrást az OL Budai kamarai lt. Eccles. Fasc. 25. No. 17. alatt találta. (GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. III. köt. Szolnok, 1883. 613-614. p.) - Magyar fordítását közli: BENEDEK Gyula: Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. In: Zounuk 5. Szolnok, 1990. 260261. p. 1436-ra az egykor a Tiszától a Kárpátokig húzódó nagy Szolnok megye Tisza melletti része Szolnok székhellyel Külső-Szolnok néven önálló vármegyévé alakult. Ennek területén is megjelentek a török elől menekülő balkániak, akik Kengyel környékén hosszú időre megtelepedtek. Az oklevél a rendeltetés szerinti tartalmán túl két nagyon fontos információval bír számunkra. Felvilágosít KülsőSzolnok vármegye és a Jászkunság tiszti karának funkció szerinti összetételéről, valamint - a jelenlegi ismereteink szerint - először ad biztos hírt arról, hogy Szerbia 1439-1440. évi török hódoltság alá kerülése után Külső-Szolnok vármegye központi területein is megjelentek a menekült rácok. 1 Az első biztos információ arról, hogy már nem az erdélyi vajda a megye főispánja, ugyanis a király a megye tisztjeihez az erdélyi vajda megkerülésével, közvetlenül szól. 2 Felsőalpár a mai Tiszaalpártól északnyugatra volt. 3 A vajda jelenléte a rác autonómiáról tanúskodik. Az oklevél tartalma szerint ennek hatásköre a magyar bíróéhoz és a kun kapitányéhoz volt hasonló. 1449. július 28. Hunyadi János kormányzó Borsóhalma és Mihálytelke falubirtokokat, valamint Necsőegyháza, Fügedegyháza és Lantó pusztákat jászoknak adományozza Mi, Hunyadi János Magyarország kormányzója, stb. -jelenlegi [levelünk] tartalmával tudatva - adjuk emlékezetül mindenkinek, akit illet; hogy mi mind a borsóhalmi fíliszteus, Bartalos Imre [Emerici Bartalius philistei de Borsohalma] által hozzánk intézett könyörgés sürgetésére, mind az általa Magyarország Szent Koronájának és azután nekünk - az idők és helyek változása szerint - felmutatott állhatatos hűségéért, továbbá hűséges szolgálatai költségéért a fent mondott Borsóhalma és Mihálytelke falubirtokokat, nemkülönben Necsőegyháza, Fügedegyháza és Lantó pusztákat [possessiones Borsohalma praedicta ac Mihaltelke nec non predia Necheyeghaz, Figedeghaz et Lantha appellata]

2 - amelyek Heves vármegyében vannak - [amelyekről] állította, hogy azok békességes birodalmában ősei régtől fogva bennültek, valamint maga és alulírt testvérei jelenleg is bennülnek; együtt ugyanazon falubirtokoknak és pusztáknak összes hasznával és valamennyi tartozékával, tudniillik a művelt és műveletlen szántóikkal, mezőikkel, rétjeikkel, legelőikkel, erdeikkel, ligeteikkel, hegyeikkel, völgyeikkel, szőlőikkel, szőlőhegyeikkel, folyóvizeikkel, halastavaikkal, halászó helyeikkel, a vízfolyásokban lévő malmaikkal, a malmaik helyeivel és általánosságban ugyanazok bármely hasznának és tartozékának a bármilyen néven nevezhető csorbítása nélkül, a saját igazi és ősi határaik mellett - az előrebocsájtott és bennülő Bartalos Imrének és általa testvéreinek, Istvánnak, Jánosnak, valamint Péternek, továbbá fiainak Jánosnak és Jakabnak, valamint ezek valamennyi örökösének - új adományozás címén - mindazonáltal azon feltételek, rendszabályok és szolgáltatások mellett, amelyek szerint a többi fíliszteus nemesek és nemtelenek Magyarország jeles királyainak idejétől birtokolni és megtartani szoktak - adtuk, ajándékoztuk és juttattuk, pontosabban adjuk, ajándékozzuk és juttatjuk örökjogon és visszavonhatatlanul birtoklás, megtartás és hasonlóképpen használat céljából, mások jogainak sérelme nélkül; ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján, amelyen a kormányzó által használt fuggőpecsétünk van; 37