Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

1225. december 25. A garamszentbenedeki apátság visszaszerzi Tiszaságot Lőrinc a Garam melletti Szent Benedek-monostor apátságának apátja, szerzetestársaival együtt üdvösséget [kíván] az Úrban az ezen levelet majdan megtekinteni óhajtóknak; minthogy a világ dolgaiban oly gyakran szokott perlekedés keletkezni, a viták megoldására és megelőzésére szolgál az előrelátó óvatosság, miszerint egy Péter nevű ifjú - György fia - Ság faluban [in villa Sagh] tíz ekényi földet,

2 amely a fent mondott monostorhoz tartozik, minthogy magának megszerezni és bekebelezni törekedett, a [birtokának a] határjelét a falu jobbágyaival áthelyzete,

3 anélkül, hogy Gyula nádor személye előtt megjelent volna; de mert a csalárd dolgot egyszer valamikor igazságos ítélettel szokták megszüntetni, én Lőrinc apát - miután előttem ez világossá vált - törvényszékre akartam vinni, ez a Péter engemet és népemet perbe fogott, Végül is a törvényszék azt az ítéletet hozta, hogyha én Lőrinc apát, a szerzetestársam Péter áldozópap [presbiter], valamint az ispánom [curialis comes metis] a sziget ügyében [in scyget] esküt tennénk a hitvalló Szent Miklós templomban, úgy a földet mi birtokolnánk Német végrehajtó [mediante pristaldo nemet] révén. Ezért mi a magunk igazsága szerint cselekedtünk, miszerint a mondott helyen [hitvalló Szent Miklós templomában] élő szóval esküt tettünk János apát

4 és a káptalan egyeteme előtt. És hogy Péternek és bárkinek a maradéka az idők folyamán ne tudja megváltoztatni a negyed[birtok]részekkel kapcsolatos ítéletet, azt tanúságtétellel megerősítettük, amely negyed[birtokjrészeknek az egyikét megtartottuk, a másikat a Szigetben [in Scyget] bérbe adtuk, János apát és szerzetestársai beleegyezésével.5 Az Úr születésétől számított 1225. évben, az újhold kilencedik napján, hétfőn, a többség közös döntése alapján, megpecsételtetett december 25. Az oklevél eredetijére KNAUZ Ferdinánd - aki 1874-ben, latinul, nyomtatásban is kiadta - a Kamarai lt. Acta ecclesiastica állagban bukkant rá a Fasc. 24. No. 2. alatt. A teljes szövegű dokumentumon akkor pecséttöredékek voltak láthatók és az ABCDEFGIK betűk metszésével volt hitelesítve. Ferdinandus, Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Tomus primus. Strigonii, 1874. 254. Nyomtatásban közli: BENEDEK Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIII. századi történetéből. In: Zounuk 7. Szolnok, 1992. 223-224. p. Tiszaság 1075-től - a garamszentbenedeki apátság alapításától - volt az apátság birtoka, több más, a megyébe tartozó településsel (Felsőalpárral, Tenyővel, Alcsival, Tiszasáppal) együtt ß 1 Tiszaság ma nem létezik, a mai Tiszaug határain belül feküdt, a belterülettől északra, a nagy Tiszakanyarban. 2 Egy ekével tíz nap alatt megszántható földterület. 3 Tudniillik a garamszentbenedeki apátság birtokrészébe. 4 Az Esztergomi Főegyházmegye apátságainak a főapátja. 5 Ezek szerint Tiszaság területét "négy szabályos rész"-re osztották, és ebből csak két negyedrész volt a garamszentbenedeki monostoré. 6 KNAUZ Nándor: A Garan-melletti Szent-Benedeki apátság. I. Bp. 1890. 23-32. (latinul). 237-238.. 241-242. stb. (magyarul). 1239. december IV. Béla Kötény király kérésére a kunokat az országba befogadja és letelepíti [...] Kötény a kunok királya, az említett királyhoz ünnepélyes követséget küldött, állítván, hogy ő a tatárokkal sok esztendeig harcolt, s két ízben diadalt nyert rajtok, hanem harmad ízben, midőn készületlen volt, hirtelen berontottak országába, úgy hogy neki serege nem lehetvén, hátat kellett fordítania az átkozott tatároknak, és így azok országa nagy részét, az embereket leölve, ellenség módjára földúlták: miért is, ha őt be akarná fogadni és szabadságban tartani, magát és 15