Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)
b) a volt Nagykunság községei, úgymint: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunszentmárton, Kunmadaras, Túrkeve; c) Heves megyéből a következő községek: Pusztamonostor (Kerekudvar pusztával együtt), Alattyán, Besenyszög, Kőtelek, Nagykörű, Tiszasüly, Tiszaszentimre, Tiszaderzs, Tiszaabád, Tiszaszalók (a két község 1896-ban egyesült Abádszalók néven), Kenderes, Tiszabura, Tiszabő, Fegyvernek, Tiszaroff, Törökszentmiklós, Tiszapüspöki, Szajol, Csépa, Cibakháza, Tiszaföldvár, Tiszainoka, Tiszakürt, Nagyrév, Szelevény, Tiszasas, Tiszaug, Tiszavárkony, Vezseny, Szolnok, Mezőtúr, Dévaványa; d) a volt Pest-Pilis és Solt megyéből Jánoshida. A megye megalakulása után közigazgatásilag 5 járásra és 9 rendezett tanácsú városra oszlott, helységeinek száma 50 volt. [...] A polgári közigazgatás megszervezésének számos régi közigazgatási egység áldozatul esett. Ilyenek voltak a székely és szász székek, a katonai határőrvidékek, a töredék- és kisvármegyék, s végül a három egymástól földrajzilag elkülönülő részből (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) álló Jászkun Kerület is. A községrendezési törvény elfogadása után több javaslat született a megyerendezést illetően, amelynek fő célja a Jászkun Kerület területi széttagoltságának megszüntetése, megyei keretbe történő beillesztése volt. Az elképzelések között szerepelt az önálló Jász megye, Heves-Jász megye, Kun megye és Kiskun megye terve is. A területrendezés során éles viták folytak az eltérő hagyományokkal, gazdasági és társadalmi feltételekkel rendelkező területek között. Különösen nagy szembenállás volt tapasztalható a megyeszékhelyet illetően Jászberény és Szolnok városa között. Az 1876. évi XXXIII. te. kimondta a Jászkun Kerület megszüntetését és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulását Szolnok székhellyel, amely a Jászságot, a Nagykunságot és Külső-Szolnok megye egy részét foglalta magában. Az új megye területe 867741 kh, lakosságának száma 258.935 fő volt. 1876. szeptember 1. Sipos Orbán alkapitány levele a Jászkun Kerület tisztikarának az utolsó kerületi közgyűlésből Egy nagy halott sírjánál állunk! A Jászkun Kerületek törvényhatósága befejezte hosszú dicsőségteljes életét. S nekünk - gyermekeinek az sem engedtetett meg, hogy sírjánál könnyeinket összefolyni hagyjuk. A területek rendezéséről szóló 1876. évi XXXIII. t. ez. életbe léptettetett a nélkül, hogy törvényhatóságunknak alkalom adatott volna függő ügyeinek elintézése mellett községeitől és tisztviselőitől szívélyes búcsút venni. Mi, kiket a közbizalom az igazgatás vezetésével bízott meg, nem léphetünk le a küzdőtérről azon pillanatban, midőn a Jászkun Kerületek tisztikara mint ilyen megszűnik, a nélkül, hogy a kerületek községeit és kültisztviselőit utószor ne üdvözölnénk. És minthogy búcsú szavainknak más úton kifejezést adni nem engedtetett, elhatároztuk, f. hó l-jén tartott értekezletünkben, hogy a községi hatóságokhoz és kültisztviselőkhöz az elválás feletti fájdalmunk maradandó kifejezéséül az azon értekezletről felvett jegyzőkönyvet megküldjük. Midőn tehát azt ide zárván, felhasználjuk az alkalmat, hogy elválasztatásunk feletti mély bánatunknak újból is kifejezést adjunk. A testvéri kapocs, mely bennünket összefűzött megszakadt ugyan annyiban, hogy jövőben nem egy törvényhatóság kebelében tehetjük össze erőnket, a haza javát előmozdítandók; de reméljük és hisszük, hogy e kapocs szíveinkből kiirthatatlan lesz, meg vagyunk győződve, hogy az egykori összetartozandóság emléke még soká, igen soká élni fog. Fogadja a törvényhatóság nevében őszinte, szívélyes köszönetünket a közügyek terén tett buzgó 158
