Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

A POGÁNYLÁZADÁSOK KORÁTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KEZDETÉIG (1046-1552) 1046. Szolnok Ispán halálának leírása a Thuróczi-krónikában Boldogult Gellért püspök tehát a misemondáshoz papi ruhába öltözve buzdító szavakat szólt hozzájuk, mondván: "Testvéreim és püspöktársaim és ti többi hivők, akik itt vagytok, tudjátok meg, hogy mi a mai napon a mi Urunk Jézus Krisztushoz megyünk mártírkoronával, az örök boldogságra." Ezután pedig boldog Gellért intette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket. És a mise meghallgatása után imába merülve, a vértanúhalállal elnyerendő örök boldogság biztos reményében örvendezve, mindnyájan megáldoztak. Azután együtt indultak a Pestnél levő Duna-rév felé. Boldog Gellért püspök pedig, minthogy termetre kicsi volt, s minden erejét felemésztette Isten szolgálatában, kocsi segítségére szorult. És midőn az említett révhez érkeztek, íme elvetemült emberek, tudniillik Vata és cinkosai, ördögöktől megszállva - mert annak adták magukat - rárohantak a püspökökre és társaikra, és kövekkel elborították őket. Boldog Gellért püspök pedig azokat, akik őt kövezték, szüntelenül a kereszt jelével jelölte meg. De azok ennek láttára még inkább megdühödtek, rárohantak, kocsiját a Duna partján felfordították, őt pedig a kocsijából kivonszolva egy taligára ültették, és Kelenföld hegyéről a mélybe dobták. [...] Buldi püspök is kövektől elborítva bement a dicsőség hónába. Besztrik és Beneta pedig hajóval keltek át a Dunán Endréhez és Leventéhez, de a túlsó parton levő eretnekek Besztrik püspököt megsebesítették; három nap múlva meg is halt. Endre herceg közben odaérkezett, és Beneta püspököt kiszabadította a kezükből; és így beteljesedett Szent Gellért jóslata: Benetán kívül mindnyájan vértanúhalált haltak. Szolnok ispán is lovával a Dunába ugratott, és egy Murtmur nevű ember arra hajózván, beemelte hajójára, hogy a haláltól megszabadítsa. Ezt a Murtmurt ugyanis Szolnok ispán keresztelte meg. Mikor aztán meg akarta menteni az említett ispánt, az eretnekek halállal kezdték fenyegetni, ha nem öli meg Szolnok ispánt. A fenyegetéstől félve Murtmur az ispánt kardjával megölte a hajójában. Krisztus hitéért ezen a napon a papoknak és a világiaknak oly nagy sokasága szenvedett vértanúhalált, hogy számukat csak az Isten és angyalai tudják. THURÓCZI János: A magyarok krónikája. Magyar Helikon. 1978. 126-127. p. Az államszervezéskor létrejött Szolnok vármegye, s Szolnok város névadója az a Szolnok (Zounuk) ispán volt, aki az 1046-os Vata-féle pogány lázadás kor Gellért püspökkel, s a magyar főpapság zömével szenvedett keresztény vértanú halált. 1075. I. Géza király a garamszentbenedeki bencés monostor részére Szolnok környékén birtokokat adományoz [...] Én a Nagy, akit Gézának is neveznek, előbb a magyarok hercege, később pedig Isten kegyelméből azoknak megkoronázatlan királya, Béla királynak a fia, látván, hogy e világ javai mulandók, az égiek ellenben örökkévalók, a szeretet nagy vágyától vezéreltetvén, templomot óhajtottam építeni [...] Szent Benedek dicsőségére [...] és ugyanott Isten segítségével monostort

1 építettem. [...] Szent Benedek említett monostorához örök adományokat adtam és adományoztam: 11