Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

1818. január 12. Céheket engedélyező privilégium a kunhegyesi mesteremberek számára [...] A jelen Gyűlésbe öszve gyűlt Mester emberek, meg értvén felséges királyunknak abbeli kegyes engedelmét, hogy ezen Városba lakó Mester embereknek 3 rendbeli Czehale Privilégiumot engedni méltóztatott. Melly atyai kegyelmességét [...] mindnyájan hálaadó szivvel vették, [...] s magokat a kiszabott Taxának

3 be szedésére [...] felajánlották [...] Mivel a Csizmadia Cserző Varga Szijjártó Mestereknek egyik, Kerékjártó Kovács Lakatos Asztalos és Molnár Mestereknek másik, a Szabók Szűcsök Takácsok ismét más és igy a helybeli Mester embereket együtt véve 3 Czéhet fognak formálni, mind a 3 Czéhbeli Mester emberek innen el menvén a Tanácsból most mindjárt ki nevezendő Czéh Commissariusok elől ülése alatt, minden Lakosokat a kik eddig akármiféle Mesterséget dolgoztak hijjanosság nélkül fel jegyezzenek, és rendbe vegyenek, és a holnapi napon tartandó Tanácsi Gyűlésbe adják be név szerént az öszve írott lakosok közül kiket Ítélnek méltónak, hogy a Czéhbe be vetessenek [...] SZML. Kunhegyes község levéltára. Tanácsi jegyzőkönyv. 1818. 4. sz. A XVIII. század közepétől felgyorsuló céhalakulások a csúcspontjukat a következő század első harmadában érték el. A Jászkun Kerületben 63 céhprivilégiumból 53-at ekkor adtak ki. Bizonnyal szerepet játszott ebben az is, hogy a jászkun birtokosság egy része a földek elaprózódása miatt kénytelen volt a korábban lenézett ipari tevékenység felé nyitni. 1 A kiszabott taxa 612 forint 49 kr. volt. 1820. július 11. Az 1820. évi jászapáti zendülés Sóti Ferencz kotséri Puszta Gazdának itten felolvasott Levelébül, ugy egyéb helyekről, hitelesen tudósíttatván ezen Tanács a felől, hogy városunknak az Felsőség és az Tekintetes Nemes Districtusok előtt ismeretes nyughatatlan lakosai Nemes Tajthy Istvány, Nemes Dósa György, Nemes Utasy Mihály, Ballá János és Boros Ferencz, Kiss Mihály Dorozsmai lakossal együtt, nem gondolván sem az Isten, sem az ország Törvényeivel, e folyó esztendő: Julius Holnapnak 6-ik napján Ballá János házánál, Tajthy István és Máté, Szérős Kertbéli Istálójokban, a Felsőségnek több rendbéli Kegyelmes Parantsolattjainak ellenére tiltott Conventiculumokat tartani, és azokban azt, hogy általok Kotséron, az Tekintetes Nemes Districtusoknak kegyes rendelése mellett tett, város vetései öszve törettessenek, semmivé tétessenek, tüz által meg emésztésének, el végezni merészlettek, és azon törvéntelen végzéseket, 7-ik Júliusban valósággal végre is hajtani nem iszonyodtak. Mert Tajti Istvány, Dósa György, Utasy Mihály, Ballá János és Boros Ferencz lakossaink, hirünk tudtunk nélkül., Dorozsmai hasonlóan nyughatatlan lakos Kiss Mihállyal együtt 7-ik Júliusban ünneplő ruháikban fel öltözvén, kotsira ülvén, Kotséri Pusztánkra fegyveres kezekel n. puskákkal, fokosokkal le mentek, 8-ik Júliusban viradóra a város vetéseiben ellenség módgyára, a felső ökör csordát, és ménest belehajtván azt azzal mind öszve törették, és fel étették, az nem lévén elég, a Felső Csárdás kezén árendában lévő plága földekben talált vetéseket is a Felső Gulyával öszve törették, a mi több a Gulyások előtt azt declarálták, hogy ha az öszve törettetett életbül Boglyában tétettne is valamely rész, a boglyákat fel fogják gyújtani, a mint is Ballá János égő pipájára tsóvát tartván, ugy fujta reá a tüzet, hogy azzal a Csárdás boglya szénáját fel fogja gyújtani, de sirva könyörögvén, kezeit tsókolván feleségével együtt Ballá János meg engedett, sem a boglyáját fel nem gyújtotta; mire nézve még ezen Gyüllésbül azonnal kérettessenek meg az Tekéntetes Nemes Districtusok, hogy ezen felettébb való hatalmaskodást, Kotséron a város vetéseiben tett tetemes károkat meg vizsgáltattni, az a végre ki rendelkező Tekéntetes Méltóságos Deputatioval meg betsültettni, a fent nevezett nyughatatlan 115