Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

ként tartják számon. 1848 márciusában részt vett a 12 pont megszerkesztésében. Előbb a Közcsendi Bizottmány tagja, majd Kossuth pénzügyminisztériumának titkára lett. A szabadságharc idején szabadcsapatokat szervezett és vezetett. Bár a román-magyar megbékélésen munkálkodott, a gyulai havasokban a románok elleni harcokban vesztette életét. VÁCI MIHÁLY (NYÍREGYHÁZA, 1924. — HANOI, 1970.) Az 1950-es, 60-as évek jelentős költője, prózaírója. Szülővárosában tanítóképzőt végzett, majd 1950-ben Budapestre költözött. Versei először 1955-ben jelentek meg az Új Hang című folyóiratban. Az Oktatásügyi Minisztériumban, majd a Tankönyvkiadó Vállalatnál dolgozott, ahol népművelési kérdésekkel foglalkozott, és több irodalmi tankönyvet szerkesztett. Nevét az 1961-ben megjelent „Mindenütt otthon" című kötete tette ismertté. 1960-tól az Élet és Irodalom munkatársa, 1964-től haláláig az Új írás szerkesztője volt. VÁGÓ BÉLA (KECSKEMÉT, 1881. — SZOVJETUNIÓ, 1939.) Tisztviselő, a munkásmozgalom jelentős alakja. 1905-től a szociáldemokrata baloldal egyik vezetője, a Népszava munkatársa. Az I. világháború idején az antimilitarista mozgalom egyik vezetője volt. A KMP egyik alapító tagja, majd a Tanácsköztársaság idején belügyi népbiztos lett. A proletárdiktatúra bukása után Bécsben, Berlinben és a Szovjetunióban végzett pártmunkát. Egy ideig a Sarló és Kalapács című szovjet lap szerkesztője volt. A sztálini tisztogatásoknak esett áldozatául. VÁRKONYI ISTVÁN (CEGLÉD, 1852. — SZOLNOK, 1918.) Munkásmozgalmi személyiség, az agrárszocialista mozgalom jelentős vezetője. Paraszti sorból származott, de az 1880-as években Budapesten tőkés vállalkozásokkal vagyont szerzett. 1889-ben belépett a Magyarországi Általános Munkáspártba, majd 1890-ben a szociáldemokrata pártba. 1896-ban megindította a Földművelő című lapot. Mivel a földosztást követelő, aratósztrájkokat szervező mozgalmát a szociáldemokrata párt nem támogatta, 1897-ben megalakította a Független Szocialista Pártot. Pártja 1906-ban egyesült Áchim András parasztpártjával, Várkonyi István pedig visszavonult a politikai élettől. Élete utolsó éveit Szolnokon töltötte. VÁSÁRHELYI PÁL (SZEPESOLASZI, 1795. — BUDA, 1846.) A reformkor legjelentősebb vizimérnöke, a Tisza-szabályozás tervezője. 1833-tól Széchenyi irányítása alatt elkészítette a Vaskapu szabályozásának tervét. 1846ban pedig benyújtotta a Tisza általános szabályozásának koncepcióját. Széchenyi közvetlen munkatársa volt. VERES PÉTER (BALMAZÚJVÁROS, 1897. — BUDAPEST, 1970.) író, politikus, publicista. Ifjú korában cseléd, mezőgazdasági munkás, majd vasúti pályamunkás. 1914-ben tagja lett a Földművelő Egyletnek. Az 1920-as években a szociáldemokrata pártban tevékenykedett. Baloldali lapokban már korábban is publikált, de első jelentős műve, az Alföld parasztsága című szociográfiája 1936ban jelent meg. 1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője lett, 1943-ban a népi írók 173