Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

ce fegyveres ellenállásának egyik szervezője. A nyilas hatóságok letartóztatták és vallatás közben meggyilkolták. TÓTH FERENC (SZOLNOK, 1891. —SZOLNOK, 1944.) Fűrésztelepi munkás, illegális kommunista. 1913-ban a szolnoki fűrésztelepen került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1913-ban belépett a szociáldemokrata pártba. 1921-től az Általános Munkásképző Egylet szolnoki olvasókörét vezette. 1926-ban a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége szolnoki csoportjának titkárává választották. A kommunista mozgalommal 1927-ben került kapcsolatba. Az 1930. február 3-i szolnoki éhségtüntetés egyik szervezője volt. 1944 őszén valószínűleg jelentős szerepet játszott abban, hogy a németek a szolnoki gőzmalmot nem tudták felrobbantani. A város ostroma idején szovjet légiakna ölte meg.

42 TÓTH MÓR (ENDRŐD, 1834. — SZOLNOK, 1902.) Királyi ügyész. Az ő nevével kapcsolatos a Tisza-liget elődjének, a Móric-ligetnek a névalakja. Ügyészi pályáját Pest megyében kezdte, majd Szegeden, Debrecenben, s végül Szolnokon folytatta. A börtönügyről és az elítéltek foglalkoztatásáról több tanulmányt írt. Több bűnügyi történetet irodalmi formában megjelentetett. A kiegyezés idején, mint szegedi ügyésznek Ráday Gedeon királyi biztossal együtt nagy része volt az alföldi betyárvilág felszámolásában. Szolnokon 1885-től 1900ig, nyugdíjbavonulásáig volt ügyész. Ez idő alatt fásította be a megyei börtön rabjaival, a Tisza bal partján, a várossal szemben lévő árterületet.

43 TÓTH TAMÁS (SZOLNOK, 1893- — SZOLNOK, 1940.) 1925-től 1936-ig Szolnok polgármestere. Szülővárosában érettségizett, majd a jogi végzettség megszerzése után, mint jogász, Budapesten dolgozott. 1918-ban Szolnok aljegyzőjévé választották. 1920-ban tanácsnok, 1922-ben főjegyző, 1925-től polgármester. Középítkezések, a Tisza Szálló és Gyógyfürdő felépítése, a színház helyreállítása, utcák aszfaltozása és a Tisza-part parkosítása fűződik nevéhez.

44 Hivataláról a városházán történt sikkasztási ügy miatt kelleti lemondania.

45 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN (CEGLÉD, 1866. — SZEGED, 1917.) író, régész, és néprajzkutató. 1882-től 1886-ig Szegeden és Kisteleken gyógyszerészként dolgozott. 1886-tól különböző szegedi lapok munkatársa. 1899-ben a szegedi Somogyi Könyvtárnál és Városi Múzeumnál könyvtárosként helyezkedett el. Számos régészeti ásatásban és a múzeum néprajzi gyűjteményének összeállításában vett részt, 1904-től haláláig a Somogyi Könyvtár igazgatója volt. Számos prózai irodalmi művet jelentetett meg, melyek közül a „Jegenyék alatt" című kötetével szerzett országos hírnevet. Munkáiban elsősorban a tiszai halászok, kubikusok és a parasztság életét örökítette meg. URBÁN SÁNDOR (SZOLNOK, 1894. — MOSZKVA, 1943.) Lakatossegéd, fűrésztelepi munkás, a szolnoki munkásmozgalom alakja. A lakatos szakma megszerzése után Budapesten vállalt munkát, ahol belépett a szociáldemokrata pártba. Az I. világháború idején orosz hadifogságba került és itt jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A fehér csapatok ellen politikai biztosként harcolt. 1921171