Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

ban Nagykanizsán teljesített szolgálatot, ahol a forradalom elleni harcban a Kádár kormány oldalán november 4-én elesett. Halála után századosból őrnaggyá léptették elő. 22 KASSÁK LAJOS (ÉRSEKÚJVÁR, 1887. — BUDAPEST, 1967.) Költő, elbeszélő, festőművész. A magyarországi avantgárdé irodalmi és képzőmű­vészeti mozgalom kiemelkedő alakja. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásü­gyi Népbiztosságon dolgozott. Ezért később emigrációba kényszerült. 1927-ben tért haza Bécsből. Versei mellett regényeket is írt, melyekben az alsóbb népréte­gek, kispolgárok, munkások életét ábrázolja. Nem csak irodalmi műveivel és festményeivel, hanem kiállítás rendezéseivel is az avantgárdé irányzatot propagál­ta. KATONA JÓZSEF ( KECSKEMÉT 1791. — KECSKEMÉT, 1830.) A magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. A pesti egyetemen jogi tanulmányo­kat végzett, majd ügyvédi oklevelet szerzett. A királyi táblánál írnok, később ügyvéd, 1820-tól Kecskeméten ügyész. Műkedvelő színészként került kapcsolatba a színházzal, mely elősegítette drámaírói kibontakozását. Leghíresebb drámája a ,,Bánk bán" nyomtatásban 1820-ban jelent meg, de bemutatására csak a szerző halála után, 1833-ban került sor. KAZINCZY FERENC (ÉRSEMLYÉN, 1759. — SZÉPHALOM, 183D író, a magyar nyelvújítás vezéralakja. Sárospataki diákévei után jogi gyakorlatot folytatott, 1784-től Abaúj vármegye aljegyzője. 1786-ban a Kassai tankerület elemi iskoláinak, köztük a Jászkunságnak is tanfelügyelője lett. II. József halála után állásából elbocsátották. 1794-ben csatlakozott a jakobinus mozgalomhoz, amiért egy évvel később halálra ítélték, de kegyelmet kapott és hosszas fogságból 1801 -ben szabadult. 1806-tól haláláig birtokán, az általa Széphalomnak elnevezett Bányácska községben élt. A stílusreformot szolgáló folyóiratait, a Magyar Muse­umot és az Orpheust még kassai tanfelügyelősége idején megjelentette. Fogsága után számtalan értekezésben szállt síkra a nyelvújításért. Az 1831. évi kolerajár­ványnak esett áldozatául. KÁLVIN JÁNOS (NOYON, 1509. — GENF, 1564.) A reformáció kiemelkedő alakja. Orleans-ban jogi, majd Párizsban teológiai tanulmányokat folytatott. 1536-tól rövid megszakítással haláláig genfi lelkész és vallástanító. A lutheri reformáció eszméinek hatására, de attól eltérő vallási rendszert alakított ki, a kálvinizmust. 1541-től mint Genf város prédikátora, mind a katolikusok, mind a reformáció radikálisabb irányzatai ellen fellépett. 1559-ben akadémiát alakított Genfben, ahol külföld számára is képeztek református lelké­szeket. KÁROLY RÓBERT (?, 1288. — ?, 1342.) I. Károly néven magyar király. Anjou Martell Károly és Habsburg Rudolf császár leányának, Klementinának a fia. Bármár 130 l-ben királlyá koronázták, csak 1308­ban tudta elérni, hogy a magyar rendek elismerjék. Az oligarchák hatalmát a pápa, az egyház és a kisebb nemesek segítségével sikerült megtörnie. Hűbéreseire 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom